HTML

PoLízis

PoLízis - Politikai Analízis egy politológus tollából. Magyarország és a nagyvilág változásai, politikai eseményei és azok háttere. A PoLízis célja a politikával kapcsolatos fogalomzavarok kisimítása, a politikatudomány szerepének tisztázása.

Friss topikok

Linkblog

Ki hol indul? - 1. rész

2010.03.23. 19:06 :: tothh

Pártok és képviselők vetélkedése az egyes körzetekben

 

 

Immáron közhelynek számít, hogy az idei választáson szűkül be legjobban a választók számára a tényleges választási lehetőség, mivel messze idén indul el a legkevesebb egyéni jelölt, és idén tudta a legkevesebb párt a területi, illetve országos listaállítás feltételeit teljesíteni.

Bár van ezekben a megállapításokban némi igazságtartalom, összességében azért azt lehet mondani, hogy 2002 óta a valóságban nem volt nagyobb választási lehetőség a polgárok számára, mint idén. Az idei felállás legfeljebb azt fogja eredményezni, hogy még kevesebb „ablakon kidobott szavazat” marad, illetve a szakma képviselőinek nem kell megjegyeznie tömegével 0 és 1% közötti országos listás pártokat. (Ki emlékszik például már a Nemzeti Demokrata Szövetségre, az Együtt Magyarországért Unióra, az Új Baloldalra, vagy épp a Bartók Tivadar vezette Kereszténydemokrata Pártra?) A lényegi választási lehetőség még talán nagyobb is, mint például négy évvel ezelőtt. Akkor ugyanis jó érzéssel legfeljebb négy bejutásra esélyes szervezet volt (a MIÉP-Jobbik Harmadik Út bekerülését csak a legvérmesebb támogatók remélhették), ma pedig, úgy tűnik, öt potenciális bejutónk is lehet.

 

Az elmúlt hetekben jó pár elemzés született – a Fidesz esetleges kétharmados többségének apropóján – amelyek a különböző területi és egyéni körzetek esetleges eredményeit, szavazatarányait taglalták. Most már konkrét információval rendelkezünk arról, hogy pontosan mely körzetekben kik, milyen színekben indulnak végül el. (Jó, ez nem teljesen igaz, mivel egyrészt még vannak fellebbezések, illetve az OVB honlapja csigalassúsággal frissül és ennek tetejében pontatlan is.) Alapvetően elmondható, hogy a körzetek nagy részében csak azok indulnak, akikre számítani lehetett, azonban akad egy pár hely, ahol kisebb szereplők esetleg nagyobb riválisaik levesébe köphetnek már csak megjelenésükkel is.

 

 

A főszereplők

 

A választás főszereplői az országos listát állító pártok. Ez a mutatvány idén hat szerveződésnek sikerült, azonban a korábban népszavazásokat szervező Seres Mária nevével fémjelzett Civil Mozgalom mindössze 9 területi listát indított, ezért számukra csak a tisztes helytállás marad. Így öt lényegileg esélyes szereplőről kell beszélni.

 

 

A Fidesz-KDNP

 

A Fidesz-KDNP pártszövetség a választás toronymagas esélyese. Az ő esetükben a kérdés már úgy tűnik, nem az, hogy sikerül-e egyedül kormányt alakítaniuk, hanem az, hogy megkaparintják-e a mandátumok kétharmadát. Utóbbi igencsak nehéznek bizonyulhat, a párt vezetői nem is nagyon kívánják igényüket kommunikálni. A Fidesz már a jelöltállításnál hatalmas teljesítményt vitt végbe: Több, mint kétmillió ajánlószelvényt gyűjtött össze. Ez természetesen – ahogyan az eljárás bírálói is megemlítették – alkalmas a kisebb szervezetek számára a lehetőségek beszűkítésére, azonban egy jó szonda is a párt számára az első forduló előtt. Egy körzetben ugyanis 750 érvényes ajánlás szükséges. Ha országosan vesszük a kétmilliót, akkor az körzetenként lebontva 11,364 cédula. Ilyen szavazatszámmal egyes körzetekben simán mandátumot lehet nyerni. Ez viszont egyenlőnek tekinti az összes körzetből befolyó cetlik számát. Sajnos azt nem tudjuk, hogy milyen regionális eloszlásban gyűlt össze a 2,000,000 szelvény, pedig az már egy közelítő képet tudna mutatni április 11-ére nézve. (Mindössze egyetlen egy ilyen utalás történt, 2010. március 12-én, a HírTV Célpont című műsorában említették, hogy a Fidesz közelítőleg 6,000, a Jobbik pedig 9,000 szelvényt gyűjtött össze a tiszavasvári – Szabolcs-Szatmár-Bereg/3. – körzetben. Ez pedig alapvetően felülírja azt a blogon is megjelent véleményt, miszerint a Jobbik nem valószínű, hogy egyéni körzetet szerezhet.)

 

A Fidesszel kapcsolatban felmerül még a koalíció része. Hivatalosan a lista két önálló párt közös listája, illetve közös jelöltekről van szó. Közjogilag ez így néz ki, politikailag azonban kijelenthető, hogy a KDNP nem egy önálló párt, hanem a Fidesz szövetség-ernyője alatt összegyűlő tagszervezet, olyan, mint a Nemzeti Fórum, a MAGOSZ, vagy a Lungo Drom. Így helytelen is lenne koalíciós kormányzásról beszélni. A KDNP kiemelt szerepét az adja, hogy a szövetséges szervezetek közül messze ez rendelkezik a legnagyobb presztízzsel, és a választók számára külön ez hordozhatja a legnagyobb hívószót. Politikai értelemben azonban a Fideszről, mint egységes tömbről beszélhetünk. (8 éve, a Fidesz-MDF együttműködés esetében még más volt a helyzet: Akkor a Demokrata Fórum még jelentős önálló bázissal és infrastruktúrával rendelkezett, ami partneri viszonyba helyezhette a Fidesszel szemben. Ezt nagyjából úgy tűnik, mára sikerült a Dávid Ibolya fémjelezte pártvezetésnek felszámolnia.)

 

 

Az MSZP

 

Második helyre kívánkozik a nyolc éven keresztül a vezető kormánypárt szerepét betöltő MSZP. Bár nem elképzelhetetlen, hogy a Jobbik végül megelőzi őket listán, mindenképp őket kell itt említeni, hiszen nekik több, mint húsz éves múltjuk van és az elmúlt két évtizedben példátlan társadalmi beágyazottsággal rendelkeztek. Ilyen kondíciókkal a szocialista párt természetszerűleg viszonylag hamar és könnyen hozták a kötelezőt, azaz a 176 jelöltet, illetve a 20 listát. Számukra a nehézséget az elmúlt nyolc éves kormányzás negatív következményei, illetve a párton belüli általános elégedetlenség jelenti. Talán egész bizonyossággal kijelenthető, hogy az MSZP szenved a legjobban a politikából kiábrándult, és most senkire szavazni nem kívánó tömegek megjelenésétől, hiszen ők többségében olyan volt szocialista szavazók, akik szocializációjuk következtében másra nem voksolnának soha, korábbi pártjuk tevékenysége viszont elidegenítette őket az MSZP-től.

Az MSZP legvilágosabb stratégiája az, hogy úgy tűnjön, a szavazók jó részének számára rajtuk kívül nincs alternatíva.

Szándékosan kívánják az erőviszonyokat úgy megjeleníteni, hogy rajtuk kívül csak a nácinak titulált Jobbik, illetve az amúgy is antidemokratikussággal vádolt, újabban pedig kétharmadra esélyessége miatt rettegett Fidesz van a porondon, így a demokrácia védelme érdekében úgymond kötelező az MSZP-re szavazni, bármennyire is elégedetlen velük az állampolgár. Eközben természetesen „jótékonyan” elhallgatják azt a tényt, hogy rajtuk, illetve nevezett két másik erőn kívül még a porondon van és bejutási esélyekkel rendelkezik a Bokros Lajost támogató szerveződés, valamint a Lehet Más a Politika. Nyilvánvalóan amiatt aggódnak, hogy a két kis szervezet főként tőlük vehet el szavazatokat.

 

 

A Jobbik

 

A Jobbik a politikai életbe üstökösszerűen berobbant erő, amiről nyugodtan kijelenthető, hogy a sötét ló ezen a választáson. Az ajánlószelvény-gyűjtés időszakában példás gyorsasággal abszolválták az akadályokat, ők állították ki elsőként az összes körzetben az egyéni jelöltjeiket. A felmérések alapján úgy tűnik, hogy a korábbi baloldali fellegvárakban szerepelhetnek kiugróan, ott, ahol rengeteg vesztese él az elmúlt húsz éves időszaknak.

Önmagát nemzeti radikálisnak titulálja a párt, sokan emiatt a Csurka-féle MIÉP utódpártjának tartják. Fontos azonban az a különbség, hogy míg Csurkáék egész politikájukat globális összeesküvés-elméletekre, illetve a permanens antiszemitizmusra alapozták, a Jobbik sokkal inkább konkrét kérdésekre kívánta programját felépíteni. Ezek közül is kiemelt a mára akut problémává vált cigánykérdés, amely túlzás nélkül állíthatóan az egyik legjelentősebb kovácsa a párt sikerének.

Bár a nyílt antiszemita kijelentésektől tartózkodtak, az utóbbi időben több olyan szélsőséges megnyilvánulás is történt részükről, amely esetleg szavazóiknak egy, ilyen kérdések irányában nem fogékony részét elijeszthetik. Ilyen például a Budaházy György mellett való nyílt kiállás, illetve Novák Előd egy-két kijelentése például a kuruc.info portál melletti kiállással.

 

A Jobbik számára – bár érthető módon győzelemről beszélnek – az igazi cél a második erővé válás. Kérdés, a ma még bizonytalan szavazók közül mennyit tudnak maguk mellé állítani, egy mostanra minden mainstream médiumban velük szembeni fagyosan ellenséges légkör közepette. Még érdekesebb kérdés, hogy sikerül-e (nyilván ezekre leginkább Északkelet-Magyarországon számítanak) egyéni mandátumot szerezniük. Ennek esélyéről inkább csak április 11 után lehet megnyugtatóan beszélni.

 

 

A Lehet Más a Politika

 

A három „nagy” után negyedik helyre ismét egy teljesen új politikai szerveződés kívánkozik. Azon egyszerű oknál fogva, mivel rajtuk kívül egyedül nekik sikerült minden egyes körzetben területi listát állítani. A fenti három pártnál azonban jóval kevésbé jelentős szervezeti és politikai erőt képviselnek. Ez egyrészt abból is látszik, hogy nekik nem sikerült mind a 176 egyéni körzetben jelöltet állítani (megállapítható, hogy a Fővárost leszámítva, inkább a „minimum” megszerzésére, azaz a listaállításhoz szükséges egyéni jelöltek kiállítására törekedtek), másrészt pedig, hogy korántsem ment ez olyan könnyedén, mint például a Jobbiknak.

Az LMP egyelőre leginkább az interneten, valamint különféle értelmiségi fórumokon van jelen. A választók nagy többsége számára még mindig inkább úgy tűnik, hogy egy anti-establishment erőről van szó, akik általában kívánják megváltoztatni az elmúlt húsz évben kialakult politikai rendszert. Az LMP a protestszavazókban is jó eséllyel bízhat, illetve egy közkeletű feltételezése szerint az SZDSZ korábbi szavazói is ebben az új erőben találhatják meg választásukat. Utóbbiak részéről nem valószínűsíthető az egyértelmű támogatás, mivel az LMP szembehelyezkedik az SZDSZ által korábban előszeretettel vállalt neoliberális politikával. Ez pedig a korábbi „kókista” szavazók számára nem perspektíva. Szintén nem perspektíva az SZDSZ-esek azon részére, akik a Fidesz hatalomra kerülésének megakadályozásáért mindent megtennének, mivel az LMP nem hajlandó ebbe a lövészárok-harcba belemenni, és bár bírálják Orbánékat, azonban nem zárkóznak el tőlük olyan radikálisan, mint anno az SZDSZ. Így az LMP leginkább a teljes elitből kiábrándult, de a Jobbik radikalizmusát el nem fogadó választók támogatására számíthat. Lehet esélyük az 5% megszerzésére, de nagyon nehéz dolguk lesz, és lehetőleg minden kiábrándult szavazót a maguk oldalára kell állítaniuk. Alapállásuk, és a fentebb már említett okok miatt számíthatnak az MSZP részéről komoly támadásokra. Elsőként azt kell tudatosítaniuk szavazóikban, hogy nem lesz elveszett szavazat.

 

 

A „Magyar Demokrata Fórum”

 

Némiképp kakukktojás az ötös társaságban az egykori legnagyobb rendszerváltoztató párt utódszervezete. Ők ugyanis nem tudtak minden egyes megyében listát állítani: Vasban és Somogyban nem volt elegendő jelöltjük ahhoz, hogy területi listákat állítsanak. Ez azt jelenti, hogy a többi 18 területen nagyobb szavazatarányban kell rájuk szavazni, hogy esélyesek legyenek bejutni. Adott esetben ezen is múlhat az 5%-os küszöb átlépése. Csak az összehasonlítás kedvéért: Vas megyében mind az MDF, mind az az SZDSZ, akinek most volt szavazataira pályáznak, körülbelül 8,500 szavazatot kaptak. Somogyban pedig 7,100 és 6,900 ezek a számok. Természetesen nem állítható, hogy ezek egy az egyben átkonvertálhatók a mai „MDF”-re, azonban az is megállapítható, hogy kb. 2,400 szavazattal lépték át az 5%-os küszöböt.

Az MDF egyértelműen kijelenthető, hogy a korábbi jobbközép-konzervatív politikáját feladta, és mára a baloldalból, és főként a liberálisokból kiábrándult szavazókat akarja megszólítani. Ennek lett a szimbóluma Bokros Lajos, a neoliberális nézeteiről közismert korábbi szocialista delegált pénzügyminiszter, akit a párt miniszterelnök-jelöltté választott.

Egy korábbi poszt már szólt arról, hogy egy fővárosi, a liberális választók számára tartott rendezvényen Bokros tudta a legjobban megfogni a korábbi SZDSZ-szavazó tömeget. Egyrészt kiállt a neoliberális gazdaságpolitika mellett, másrészt pedig az MDF mostani viselkedéséből az is kitűnhet, hogy semmiképp sem fognak a jobboldallal együttműködni. Ez szintén nagyon fontos alapállás az SZDSZ korábbi szavazóinak jó része számára. Utóbbira többek között az Orbánt korábbi fasiszta diktátorokhoz hasonlító (bár korábban iránta határozott szimpátiával viseltető) Debreczeni József potenciális bejutó helyen való szerepeltetése is garancia.

Az MDF a fentiek alapján a legnagyobb eséllyel rendelkezőnek tűnik az SZDSZ politikai „örökségének” továbbvitelére. Három jelentősebb buktatójuk lehet: Az egyik az MSZP már fentebb említett stratégiája. A második az a botránysorozat, amely már gyakorlatilag egy éve permanensen jellemzi a pártot. A szervezetek nagy része megszűnt, a tagság jelentős része szembefordult Dávid Ibolya pártelnökkel, és helyettesével, Herényi Károllyal, valamint a Bokros-fémjelezte politikával. A botránysorozat részét képezte a párt szövetségi politikája is. Itt főként a korábbi „ősellenséggel”, az SZDSZ-szel való összefogás váltott ki nagy vitákat. Utóbbi esetben ráadásul az vád is felmerült, hogy Dávid Ibolyáék nem tartották meg a Retkes Attilával kötött megállapodást. Hasonlóképp érdekes volt az egykori szociáldemokrata Király Zoltán, vagy a korábban vérmesen torgyánista Bánk Attila „leigazolása”. Legutóbb Kolompár Orbánnal való szövetségkötés merült fel, ami eleinte hírlapi kacsának is tűnt, azonban, Kolompár elismerte, hajlandók esetleges támogatásról tárgyalni.

A harmadik buktató az LMP jelentette kihívás. Ők pályázhatnak arra a választói szegmensre, amely nyolc éve a Centrum Pártot, négy éve pedig pont Dávid Ibolyáékat támogatta: A mindkét nagy pártból való kiábrándultakéra. Ha pedig a volt szabaddemokraták szavazásáról van szó, fontos megemlíteni, hogy korábban jelentős átszavazási támogatást kaptak a szocialistáktól. Ennek hiányában kevés lehet a volt SZDSZ-szavazók tömege is. Bár a szocialisták nem fogják támogatni őket, elképzelhető, hogy a belőlük kiábrándultak mégis támogatni tudják Bokros „szakértői” programját. (Nem is véletlen, hogy verbálisan az MSZP prominensei, már most leírják és esélytelennek nevezik őket.)

 

Azt is fontos megjegyezni, hogy az erőteljesen valószínűsíthető, hogy az utóbbi két kis pártból csak egyikük juthat be, tehát ők ketten egymással is élet-halál harcot fognak folytatni.

 

 

A többi kis szereplőt a területi listákat áttekintő második rész fogja – minden egyes helyen – említeni.

1 komment

Címkék: mszp fidesz mdf jobbik dávid ibolya bokros lajos kolompár orbán novák előd lehet más a politika választás 2010 területi listák protestszavazók országos listák

A bejegyzés trackback címe:

https://polizis.blog.hu/api/trackback/id/tr111863177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

arnolda 2010.03.25. 12:48:02

Valóban, most úgy tűnik lényegileg nagyobb a választási lehetőség. Az előző választásokon tulajdonképpen két vonalra lehetett szavazni: baloldal és jobboldal. Az SZDSZ és az MDF is beállt a sorba. Most meg tényleg itt a "harmadik út", amit a Jobbik képvisel. Sőt az LMP által egy negyedik alternatíva is adódik (az MDF-et most nem számolnám, ha úgy alakulnának a dolgok, akár a Jobbikkal is összeszűrné a levet). Négy különböző irányvonal, és jelen állás szerint szerintem egyik sem lépne koalícióra a másikkal. Ez egy szokatlan helyzet, de a Fidesz biztosnak mondott győzelme miatt van így. Mivel várhatóan övék a többség, nincsenek potenciális koalíciós partnerek, szabadon lehet dobálózni, és mi is 4 lehetőség közül választhatunk, anélkül, hogy szavazatunk elvesztését jelentősen kockáztatnánk.
süti beállítások módosítása