Annak ellenére, hogy a 2010. évi általános választás már eleve lefutottnak ígérkezik, illetve fő kérdésként a Fidesz esetleges kétharmados többsége jelenik meg, érdemes a kisebb pártokkal is foglalkozni.
A májusban összeülő új Országgyűlésnek egészen biztosan állítható, hogy legalább három politikai párt a tagja lesz. A győzelemre készülő Fidesz, a most kormányzó MSZP, illetve az üstökösként felemelkedő Jobbik. Erősen kérdéses a Bokros Lajos jelölt mögött felsorakozó politikai erő bejutása, azonban az is állítható, hogy az ő sikerük az ajánlószelvény-gyűjtésnél eldől. Ha ugyanis annyi szelvényt annyi helyen össze tudnak gyűjteni, hogy mind a húsz területi választókerületben listát tudnak állítani, valószínű, hogy nem lesz gondjuk a bejutással. Bokros személye ugyanis van olyan integráló erő, hogy legalább a csalódott baloldali szavazókat önmaga mellé állíthatja. A volt pénzügyminiszter ráadásul egy eléggé konkrét programmal, zsákbamacskát nem árulva lép fel a választópolgárok előtt.
Van azonban még egy politikai erő, amely különös figyelmet kap a média részéről: A Lehet Más a Politika elnevezésű, leginkább zöld-liberálisként meghatározható társulat. Politikájuk középpontjában az országot 20 éven át irányító elit, illetve a jelenlegi politikai rendszer bírálata áll.
Mondják liberálisnak is, az SZDSZ lehetséges „utódpártjaként” tekintenek rá jobbról és balról is. Bár igyekeznek elhatárolódni az SZDSZ-től, bizonyos jellegű elvi, illetve személyi kontinuitás mégis felfedezhető.
Vannak, akik inkább a „magyar zöld párt” jelzővel illetik ezt a társulatot, de ez sem erősíthető meg teljesen, hiszen egyértelműen ebbe a kategóriába sem sorolhatók be.
Az bizonyos, egy anti-establishment pártról van szó, többségében új emberekkel, új politikai stílussal és új politikával. Felbukkanásuknak alapvetően pozitív visszhangot váltott ki az emberek nagy részéből, fogadtatásuk pedig még akár egy meglepetésszerű eredmény óhajtására is alapot adott.
Az EP-választás mindenképpen sikert hozott számukra, hiszen alig megalakulva, kicsi ismertséggel máris két és fél százalékot szereztek, megelőzve ráadásul azt az SZDSZ-t, akikhez leginkább mérni szokás őket. Ezek után már-már reális célnak tűnt az, hogy kemény munkát befektetve, az 5%-os bejutási küszöbért küzdjenek 2010 áprilisában.
Valószínűleg, ha a választások csak a potenciális szimpátia alapján dőlnének el, nem okozna gondot az LMP számára a törvényhozásba bejutás. A választást azonban nem csak ez dönti el (nem feltétlenül csak az anyagi háttér, amint azt a Jobbik sikere is mutatja), hanem vannak más, mögöttes tényezői is.
Ahhoz, hogy sikerrel szerepeljen egy „éles” választáson, egy új pártnak, vagy szervezetnek, felnőtt korba kell lépnie. Ezt azonban úgy tűnik, elmulasztotta az LMP.
E sorok írója távolról tekintett ezen új erőre, egy barátja azonban egészen közel került hozzájuk. Az ő élményeit tartalmazza – természetesen név nélkül – a következő összefoglaló:
„Egy párt próbálkozásai egy vidéki nagyvárosban
Az LMP három hónappal az Európa Parlamenti választások előtt jött létre. Jól szerepeltek a nyári megmérettetésen, abból kiindulva, hogy milyen zsenge korúak voltak. Nézetük szerint a politika összetett probléma, és mind baloldaliságot, mind pedig liberalizmust, és konzervativizmust, környezetvédelmet zászlajára tűző párt, melynek hívei egyre szaporodnak. Eszméik összegyúrására nevet is találtak: ökopolitikának hívják. A kezdeményezésükhöz többen csatlakoztak ennek ékes bizonyítéka, hogy több nagyvárosban is megjelentek.
A vidéki nagyvárosokban nem siette el a párt a megjelenést, mivel szervezkedését csak decemberben kezdte meg. Addig az sem volt tisztázott, egyáltalán kik indulnak egyéni képviselőjelöltként. Aztán amikor december közepére, végére nagyjából körvonalazódott, kik a jelöltek, felkeresték azokat a vidéki aktivistákat, akik beregisztráltak a honlapjukra. Ennek következtében az első személyes találkozókra csak január elején kerülhetett sor, így a megyei szervezetek pedig csak nagyjából januárban alakultak meg. Jelenleg, honlapjuk tanulsága szerint egyáltalán nincs jelölt Hajdú-Biharban, Békés, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok és Somogy megyékben. Azokban a megyékben sem, ahol már ismertették a jelöltjeiket, ott sem minden választási kerületet sikerült betölteni. Nézetem szerint hatalmas probléma lehet abból, ha az ajánlószelvények kipostázása előtt közvetlenül négy megyében egyáltalán nincs jelen a párt. A Dunántúl északnyugati részén azt mondhatjuk, hogy a párt csírái előbukkantak. Azonban ez is kevés, még ahol az LMP strukturálisan valahogy áll is, ott sem tud felmutatni három aktivistánál többet. Nyílván az „elvekre” támaszkodva sok szimpatizánst lehet szerezni. Ilyen például, hogy nyilvános kampány-elszámolást tartanak a web-en. A szimpatizánsokat azonban ebből az állapotból szavazókká kell konvertálni. A fiatalság – mint az egyik új választói – csoport számára vonzók azok az elvek, amelyeket meghirdetnek, de az elvek mellett szükséges egy kiépült infrastruktúra is, ami láthatóvá teszi a pártot. A kampánytechnikákban láthatóan járatlanok. Ez voltaképp nem is meglepő, hiszen civilek szervezik a végeken a pártot. Nem látják még, hol és hogyan érdemes megjelenni és a pártszervezeti építőmunka kávéházi találkozókra redukálódik. Még ezen találkozók szervezése is sok kívánnivalót hagy maga után.
Egyik megyénkben február első felében volt a kampánynyitó rendezvény. Ez egy olyan megye, amelyben meg tudtak nevezni több választókerületbe is egyéni jelöltet. A jelöltek bemutatkozását nem kísérte nagy érdeklődés, az egyes gyűléseken maximum 50 ember volt jelen. Ebben pedig már a képviselők hozzátartozói is benne vannak. Igaz, nagyon hirdetve sem volt az esemény… Mivel a helyi szendvicsárus a párt mellé állt, így volt szendvics és Cola is, amivel az érdeklődők éhségüket és szomjukat olthatták. Feltűnő volt, hogy a fiatal családok igencsak felülreprezentáltak voltak a fórum résztvevői között. Ez alapján azt vélelmezhetjük, hogy az ő számukra nagyon fontos szerep juthat a párt életében.
A bemutatkozásában mindenki elmondta, ki milyen területről érkezett, és miért indul LMP-s színekben. Jávor Benedek jött le a pártközpontból, aki elmondta, hogy a kezdeményezés eredetileg olyan civil szervezetekből nőtt ki, mint amilyen például a Védegylet. Pénzszerzési forrásaikról is beszélt pár szóban. Ezek egyike az interneten történő befizetés, amiből 5 millió forint jött össze. Kerületi kérdésekről nem nagyon esett szó, inkább általánosságokról értekeztek. Ezt követően fórummá változott a kampánynyitó, és kérdések hangzottak el munkaerő és mezőgazdaság, illetve kisvállalkozások témaköreivel kapcsolatban. Érdeklődés volt a fórumon résztvevők részéről abba az irányba is, hogy eddig miért nem jelent meg az LMP, és eddig miért nem lehetett más a politika. A válaszok, amelyek néhol erős csúsztatásokat tartalmaztak, tulajdonképpen kielégítették a közönséget. Nagyjából konkrétumként a fenntartható fejlődést és a megújuló energiaforrásokat tudták megfogalmazni, illetve azt, hogy ezen gazdasági ágakra fog majd alapulni az új munkahelyek létrehozása. Elhangzott az is, hogyan készül a program, ami heteken belül nyomtatott formában eljut a választókhoz. Nyilván a párt is tisztában van vele, hogy nem a kormányzásért indul, csak a parlamentbe jutásért.
A plakátok és szóróanyagok, amik a rendezvényen kiosztásra kerültek, nagy részükben elavultak voltak, hiszen köztük megtalálhatók voltak még az EP választással kapcsolatos anyagok is. Viszont jó ötletnek bizonyult az emléktárgyak árusítása, hiszen ezzel a pártot gazdagították a szimpatizánsok. Ezek bögrék és egyéb kerámiák, illetve pólók és további apróságok voltak.
A kampánynyitó rendezvényen kívül a párt nem több, mint laza értelmiségi csoportok összessége, melyben nincs centralizált hatalom és irányítás.
Nincs barát-ellenség kép: Mindenki a barátjuk, és senki nem az ellenségük. Rendben, hogy nem keresnek konfliktust, de a viráglelkűségnek valószínűleg ára lesz. Hiszen ha ők nem is, majd mások fognak konfliktusokat keresni és felmutatni. Az LMP viszont nem biztos, hogy ezt a luxust megengedheti magának, hiszen jelen pillanatban mikroszkóppal mérhető a támogatottságuk. Ez pedig azt jelenti, hogy a politikai palettán még senkinek sem érdeke, hogy az LMP ő politikai ellenfelévé váljon.
Igen kevés esélyt látok arra, hogy parlamenti tényezővé válnak, tekintve, hogy az ország területén, talán Budapestet leszámítva nincs egyáltalán infrastruktúrájuk.
Ezen kívül hiányoznak nekem azok a fiatalos, ravasz megoldások is, amelyekkel felhívhatnák magukra a figyelmet. Semmi olyan olcsó és nagyot ütő kampánytechnikai megoldással nem találkozhatunk, ami arra engedne következtetni, hogy profi, jól szervezett csapattal állunk szemben.
Rá kell arra is mutatni, hogy tulajdonképpen az a réteg is hiányzik, akit meg szeretnének nyerni önmaguknak. Nem tudjuk kik ők, kihez, kikhez szól igazából a kampány? Ez az LMP-nél jelenleg még csak körvonalazódni látszik: Látok fiatal családokat, fiatal egyetemistákat, tanárokat, értelmiségieket. Ezek azonban nem olyan jól szervezett csoportokként jelenek meg, amelyek aggregálják érdekeiket a párt felé. Emellett úgy tűnik, hogy az LMP sem tudja őket megszólítani. Egyelőre ezek az emberek mint magánemberek jelennek meg, semmiképpen sem csoportként. Ez azonban nem lesz elég, ez egy kemény magnak megfelel, de semmiképpen az 5%-os választási küszöbnek.
Az elmondottakból következik, hogy a párt még nem lépett túl a kávéházi politizáláson. Továbbra is „szellemi-műhelynek” tekinthetjük, melynek vidéki szervezeteit a partikularitás jellemzi. Ebből adódóan a párt nehezen tudja mozgósítani aktivistáit, ami gondot jelent az ajánlószelvények összegyűjtésénél.
Mivel a jelöltek mindegyike a civil szektorból érkezett, ezért politizálásra csak nagyon kevés idejük van. Át kellene egy eredményes szereplés érdekében ezen értelmiségieknek a gondolkodás és viselkedésmódját alakítani. Ezzel a hozzáállással szimpátiát egészen biztosan ébresztenek maguk iránt, választókat viszont nehezen. Valahogy úgy kellene ezt megoldani, hogy megmaradjon a szimpátia, de szavazat is legyen. Ennél viszont kicsit dörzsöltebb hozzáállás lenne szükséges.”
Az összefoglaló – bár egyetlen megye egyetlen székhelyéről szól – jól összefoglalja a párt hozzáállását a jelen politikai kérdéseihez. Gyakorlatilag teljesen tévesen értelmezik a modern politikai szerepvállalás tényeit, amivel az első átlépendő kapu (a választáson való indulás joga!) kapcsolatában tesznek szert behozhatatlan hátrányra.
A fentiekből látható, hogy az LMP nevű formáció egyáltalán nem rendelkezik azokkal a jegyekkel, amelyek egy szervezett, választásokon potenciálisan esélyes párt sajátjai.
Először is, már a meghirdetett ideológiákkal kapcsolatban is meglehetős összevisszaság tapasztalható. Ahhoz, hogy egy politikai erő megmutathassa arcélét, ki kell emelni egy központi motívumot. Mint fentebb látható azonban, az LMP esetében arról van szó, hogy napjaink összes „népszerű” ideológiáját meg akarják jeleníteni és összegyúrni valami egységes egésszé. Így azonban „túl sokat markolnak és túl keveset fognak”.
A második jelentős probléma az, hogy teljesen hiányoznak mind helyben, mind pedig – és ez a nagyobb probléma – országosan az ismert, a párthoz közelről, vagy távolról köthető személyiségek. Az LMP álláspontja ebben a kérdésben az, hogy nem akarnak egyetlen egy, már korábban, más színekben lejáratódott személyiséget sem maguk közé fogadni. Így viszont nem lesz személy, akihez köthető lenne a párt. Míg pl. a Fideszről mindenki Orbánra, az „MDF”-ről Bokrosra, a Jobbikról Vonára és Morvai Krisztinára asszociál, náluk egyetlen húzóarcként szerepeltethető jelölt sincsen. (A szocialistáknál jelenleg nincs egyetlen első ember sem, viszont legalább tucatnyi húzónevet tudnak felmutatni Szili Katalintól Gyurcsány Ferencig, Lendvai Ildikótól Kiss Péterig.)
Szép hozzáállás az LMP részéről, hogy ők be kívánják tartani a jelöltenkénti 1,000,000 Ft-os kampányplafont, viszont mindenki tudja, hogy ez irreális. A nagy pártok cinikusan tekintenek a kérdésre, az LMP viszont, úgy tűnik, komolyan gondolja. Ilyen kevés pénzzel azonban még a felszínre se tudnak kiérni, abban az arénában sem tudnak megjelenni, amelyben a többiek már úgymond alanyi jogon benn vannak.
A legsúlyosabb probléma azonban az összefoglalóból kitűnően az infrastruktúra hiánya. Ez az EP-választásokon annyira nem tűnhetett fel, hiszen akkor egyetlen országos listát kellett összeállítani, amelyhez országosan elegendő volt 20,000 ajánlás összegyűjtése. Ezt még a párt bázisának számító Budapesten is össze lehet szedni, 1 db. BKV bérlet segítségével. Egy Országgyűlési voksolás azonban más módon működik. Itt, hogy az ország minden egyes szavazókörében legalább listán lehessen szavazni valahová, ahhoz 20 területi lista kell. Ehhez pedig minden egyes megyében jelen kell lenni, a nagyobbakban több választókerületben is.
(A példa kedvéért: Vegyük azt, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében mindössze 2% az LMP támogatottsága. Ez első látásra elhanyagolhatónak tűnik, azonban ez a kb. 3-5,000 szavazat dönthet arról, hogy az 5% fölött, vagy alatt végeznek. Eleddig egyetlen párt, egyetlen egyszer tudta azt a mutatványt véghez vinni, hogy bejutott a törvényhozásba úgy, hogy nem volt meg minden megyében a területi listája: 1990-ben – azaz az első demokratikus választás során – a KDNP tudta mindezt megcsinálni, de úgy, hogy egyes megyékben 10-15 % körül volt a támogatottsága.)
A különféle civil szervezeteket, mint például a Sólyom László államfői jelölését először felvető Védegyletet, sokkal jobban ki lehetne használni a kampány, illetve az előkampány (cédulagyűjtés). A civilek kapcsolati hálóit, a szervezetek tagságát, aktívan, központilag szervezetten lehetne bevetni a cél érdekében.
Az összefoglalóban olvasható, hogy a program hamarosan elkészül. Egy ilyen új, apró párt esetében ezzel úgy tűnik, már igencsak elkéstek. Bár egy választás nem feltétlenül a programok alapján dől el, az egyes szereplőket megkülönbözteti kiindulóhelyzetük, illetve az, hogy mire számíthatnak az eljövendő megmérettetésen. Jelen kampányban világosan látszik, hogy a Fidesz, valamint az MSZP különösebb konkrét programpontok nélkül, érzelmi alapon politizálnak. Ők azonban megtehetik ezt, hiszen a Fidesz utcahosszal vezet támogatottság szempontjából, céljuk nem is a kormányzás, hanem a kétharmados többség elérése lesz. Az MSZP velük szemben, mint regnáló kormánypárt, arra törekszik, hogy érzelmi alapon biztassa a szavazókat a Fidesz ellen való voksolásra.
A Jobbik hamar elkészült a programjával. Náluk, mint új belépőknél ez nagyon fontos volt. Meg kellett ismerni a nevüket. A megszokott nyilvános szereplések mellett szükséges volt számukra, hogy a legfőbb szakterületeken önálló arcélt mutassanak föl. Ezen törekvés eredménye lett a 88 oldalas választási program, amellyel már igen korán kijöttek.
A negyedik főszereplő, Bokros Lajos pedig már évekkel korábban ismertette gazdasági programját, és itt tulajdonképpen fordítva ment végbe: Programhoz, személyhez kerestek pártot, szervezetet.
Világosan látszik tehát, hogy a Lehet Más a Politika ebben a mezőnyben már idejekorán nagy hátrányba került. Program híján a fentebb említett eklektikus ideológiai háttér még súlyosabb problémát jelenthet.
Az LMP a fenti írás tanúsága szerint azt fogalmazta meg, hogy nem kívánnak kormányra kerülni, mindössze a törvényhozásba. Ez verbális szinten egy rossz stratégia. Azt tekintetbe véve, hogy nincs általuk felmutatott barát-ellenség kép, pedig még súlyosabb a helyzet. A pártokra általában két ok miatt szavaznak az emberek: Egyik a pozitív szavazás, amikor a választó kormányra kívánja juttatni a számára szimpatikus programmal és/vagy ideológiával rendelkező politikai erőt. A másik, amikor protestszavazóként valamelyik nagyon utált szervezet ellen szavaznak, arra, aki a legjobban megtestesíti az utált erő antitézisét. Milyen okból szavazzanak a választók ezek után az LMP-re? Deklarálták, hogy nem akarnak kormányozni. Ez azt jelenti, hogy az általuk képviselt elvek? és programok? sem nagyon fognak tudni kormányzati szinten megvalósulni. A protest szavazók esetén sem elsőrendű választási lehetőség az LMP, hisz nekik nincs ellenségképük. Velük ellentétben a Jobbik bátran ki meri mondani, hogy a teljes eddigi politikai elittel szemben áll, ráadásul ők verbális szinten a kormányrakerülést említik, mint elérendő célt.
Az LMP részéről egy stratégiai kiindulópont lehetne célravezető: Azt kellene hirdetniük, hogy ők legyenek ahhoz szükségesek, hogy a Fidesz kormányt tudjon alakítani. A jelenlegi erőtérben ez egy kivitelezhető dolog lenne: Az MSZP-vel egész biztos nem állnának össze, a Jobbikra rásütötték a szélsőséges jelzőt, ami a külkapcsolatok szempontjából negatívan hatna, az „MDF” pedig legutóbb önmaga jelentette be, hogy nem fognak koalícióra lépni a Fidesszel. Ebben a szituációban az LMP büszkén mondhatná, hogy ők azok, akik a kormányzásban részt vennének, és ők „korlátoznák a Fidesz egyeduralmát”.
A párt szerkezetéről szóló megállapítások sem épp azt mutatják, hogy egy igazán a bejutásra esélyes erővel állnánk szemben. Bármennyire is lehet demokratikus egy pártszervezet, egy választási kampány idején szükségszerű az összezárás, egy irányba menetelés, világos felelősségi és vezetési körök meghatározása. Még a rengeteg részérdeket magába foglaló, és nyugalmi időben széthúzó MSZP is a kampány során összezár, és mindent a sikernek rendel alá. Egy kis, parlamenten kívüli, alig látható párt esetében ez még szükségszerűbb lenne. Az is hiányzik – a híres arcok közül – hogy legyen egyetlen ember, akihez köthessék őket, vagy aki legalább a kampány idején egyértelmű utasításokat fogalmazhat meg a különböző részegységek irányába.
Fentebb említésre került, hogy egyrészt az LMP nem kívánja a törvényben meghatározott 386,000,000 Ft-os kampányköltség-limitet túllépni, másrészt pedig az, hogy eleve nincsen mögöttük biztos anyagi háttér. Ez súlyos probléma, azonban az élménybeszámolót író kolléga azt is kifejti, hogy még olcsó kampányüzeneteket, performanszokat sem lehet látni. Egy ilyen volt, amelyet a Kossuth-téren tartottak, és az MDF-SZDSZ-Bokros szövetséget parodizálták ki. Ez sem volt azonban átütő erejű, a Magyar Hírlapon kívül talán senki sem tudósított róla. (Valószínű, hogy direkt a furcsa pártszövetséget találták meg maguknak kipécézendő ellenfélnek, hisz ők a legnagyobb riválisok azon csoportban, akik se az MSZP-re, se a Fideszre, se a Jobbikra nem kívánnak szavazni.)
Az élménybeszámoló szerint mostanában akarják elkezdeni a cédulagyűjtést az LMP részéről. Ez azonban elképzelhető, hogy túlságosan későnek fog bizonyulni. A három nagy párt ugyanis valószínűleg mielőbb le akarja tarolni azokat a választókat, akik eleve bárkinek is odaadni ajánlószelvényeiket. Nem szabad elfelejteni, hogy a névvel való támogatástól sokan ódzkodnak ebben az országban… Ráadásul, van olyan kerület, ahol a szórólapok tanulsága szerint nem is kívánnak gyűjtő-körútra indulni az aktivisták, hanem a választót kérik fel, hogy vagy juttassa el a központba (ami egy büfé), vagy pedig hívja föl a pártot, és akkor érte mennek. Ez még a legelszántabb LMP-támogatók részéről sem bizonyos, hogy ezt megteszik. Így az LMP már itt olyan lépéshátrányba kerülhet késői eszmélése miatt, ami a későbbi kampányszakaszban már nem behozható. Itt még az is elfordulhat tőlük, aki szimpatizálna céljaikkal, hiszen minek szavazna valaki arra az erőre, amely eleve le van írva, mert kevés jelöltje van.
Ha másra nem is, tapasztalat-szerzésre mindenképp jó lehet az LMP számára ez az idei országgyűlési voksolás. A következőre készülve, négy év alatt, talán el tudják sajátítani azokat a jegyeket és tulajdonságokat, amik a professzionális politizáláshoz szükségesek. Attól ugyanis nem lesz más a politika, ha valaki ugyan következetes elvszerűséggel, de a politikai arénán kívülről próbál politizálni. Ahhoz, hogy valaki oda bejusson, ahhoz el kell fogadni az aréna játékszabályait. Ez nem jelenti feltétlenül az elvek feladását.
PS.: Elképzelhető, egy utolsó utáni halovány esélyt mégis kap az LMP: Bokros Lajos megelégelte az MDF és az SZDSZ háza táján uralkodó káoszt és visszalépéssel fenyegetett. Ha a közgazdász egyszer valóban komolyan gondolja fenyegetését, és valóban visszalép, akkor fent nevezett „erőknek” minimális esélyük sem lesz a bejutásra. Az ő népszerűségüket és támogatottságukat pontosan a konzekvens Bokros és programja adta.
Ebben az esetben az LMP válik valószínűleg a „se Fidesz, se Jobbik, se MSZP” szavazók egyetlen mentsvárává. Vagy az otthon maradás. Az LMP-nek tehát idejében fel kéne pörögni, ha ezt az esélyt ki akarja használni.
