Mint az ország valószínűsíthetően következő miniszterelnökének programbeszédét, meglehetősen felfokozott várakozás előzte meg Orbán Viktor Fidesz-elnök „szokásos” év eleji országértékelését.

Mivel már csak 65 nap van hátra a választásokig, ezért kikerülhetetlen az a tény, hogy minderre, mint már a kampány szerves részeként tekintsünk. Az elemzők, illetve a politika iránt érdeklődők is arra számítottak, a pártelnök ezen a napon programot fog adni, vagy legalábbis megadja a jövőbeni kormány legfontosabb prioritásait. Utóbbira sor is került, azonban részletekbe, konkrét megoldásokba nem ment bele. Ezzel kapcsolatban most már elég erőteljesen valószínűsíthetjük, a miniszterelnök-jelölt nem is fog belemenni semmi ilyesmibe a kampány során, meghagyva ezek valamilyen szintű kifejtését a párt más vezető politikusai számára (Varga, Kövér, Navracsics, stb.).

Külsőségekben mindenképpen már a kormányzásra készül a Fidesz, amit az Orbán mögötti háttér megválasztása is mutatott. Míg korábban valamilyen színű háttér előtt tartotta beszédeit, most az egyetlen háttérelem a Nemzeti Zászló-sor volt. Ez Orbán pártok fölött állóságára való törekvést jelképezte.

A szokásos elemek

A beszéd legnagyobb részét a már megszokott Orbán-beszéd elemek foglalták el. Ilyenek voltak az anekdoták, a különféle poénos megfogalmazások, vagy a már bevett szófordulatok.

Utóbbiak közül ismételten a legjellemzőbb az „emberek irányába kell fordulni” volt. Ez a megfogalmazás nem biztos, hogy túl szerencsés volt, hiszen ez már eléggé elcsépelt lett, illetve különböző orgánumokban lett gúny tárgya („a zemberek” ). Szintén jelen voltak a már tíz éve megszokott jelszavak: Munka, otthon, család, biztonság, hit. Ezek arra voltak szükségesek, hogy a megvillantott prioritásokat ezeknek a vonalára fűzze föl.

A legfőbb üzenetek

A beszéd legfontosabb üzenetei kétségkívül a pártelnök által felvetett prioritások („Közös, nemzeti ügyek”) voltak. Ezek a következők voltak: 1. A gazdaság talpraállítása, 2. Az egészségügy helyreállítása, 3. Közrend és közbiztonság helyreállítása, 4. A szociális biztonság helyreállítása. Fontos kiemelni, hogy mindenütt helyreállításról beszélt. Ezzel a retorikai fordulattal is egyértelműen elhatárolódott az elmúlt nyolc esztendőtől, amely évek kormányzása az ország katasztrofális helyzetéért a felelős.

Azt is fontos megfigyelni, hogy a Fidesz a népszavazási sikert követően hogyan hátrált ki napról napra egy-egy kis tyúklépéssel a felelőtlen ígérgetésből arra a pozícióra, hogy ők legalább jól és tisztességesen fognak kormányozni. Orbán most már nem ígért semmit. Helyzetét nyilvánvalóan megkönnyíti azt, hogy a választók sem hiszik, nem hihetik azt, hogy itt most csodát lehet tenni. Egy ilyen visszafogott stílus ebben a helyzetben több sikerrel kecsegtet, mint egy ígéretdömping. (Ahogy ezt már 2006-ban is láthattuk, amúgy).

A következő kormány prioritásai között is az első helyen nevezte meg a gazdasági növekedés újraindítását, ezen belül is kiemelt helyre tette a munkahelyteremtés kérdését. Ez nyilvánvaló reflexió az ország egyik legnagyobb jelenlegi problémájára, a hatalmas munkanélküliségre. A kevés kimondott konkrétum között talán a legfigyelemreméltóbb a következő mondat volt: „Gazdasági növekedést szinte bármi áron!” Ez lefordítva azt jelenti, hogy nem nagyon számíthatunk a következő kormánytól jóléti, osztogató jellegű intézkedésekre, hanem az esetleges növekvő bevételeket gazdaságélénkítésre, illetve adó-, és járulékcsökkentésre fogják fordítani. Ezt expressis verbis nem mondta így ki, várhatjuk azonban a gazdasági vezetőik (Varga, Matolcsy, Járai, Cséfalvay) részéről ennek megerősítését.

Gazdaságpolitikai fejtegetéseinek másik részében a gazdaság magyar jellegének a hangsúlyozása volt. Ez már korábban is visszatérő elem volt Orbán beszédeiben, szóval ez nem számít újdonságnak. Az újdonság azonban az volt, hogy ezt a korábbi politikáját már igazolni is kívánta, mégpedig a válság nyomán a világgazdaságban lezajló folyamatok segítségével. Szintén a válság adott alapot egy másik bevett formulára, a pénztőke ellenes harc hangsúlyozására. („Érdemtelen jövedelmek nem tolerálhatók”.) Korábban Orbán egyértelműen populistának volt bélyegezve a „mértékadó” liberális értelmiség részéről, felelőtlennek tartva a pénzügyi szektor verbális fenyegetését. Mára könnyebb helyzetbe került Orbán, mivel a válságban egyértelműen megjelent a pénzügyi szektor nem éppen pozitív szerepe. Mindezzel szemben határozta meg a termelés elsődlegességét.

Ezek a fordulatok feltételezhetően a Jobbik irányából érkező fenyegetés miatt kerültek be a beszédbe, hiszen a radikálisok programja is hasonló elemeket tartalmaz.

Az ellenfelekről

Azt már megszokhattuk korábban is, hogy Orbán egyértelműen szemben állt az MSZP-SZDSZ kormányokkal, őket a tisztességes politikai erők mezőjén kívülre helyezve. Úgy fogalmazott, az eddigi vezetők a „törvények felett állnak”, illetve magánérdekek céljából oligarchikus kormányzást folytattak. Jelen beszédében egyes egyedül Gyurcsány Ferencet nevezte nevén. Ez nem túlságosan meglepő, hiszen a volt miniszterelnök az őszödi beszéd óta persona non grata a jobboldali elit szemében. Nem említette azonban Bajnai Gordon miniszterelnök nevét. Ennek egyrészt az az oka, hogy ő neki nem ellenfél, hiszen nem fog indulni a választásokon. Másrészt pedig valószínűsíthetően ez egy olyan stratégia része, ahol Bajnai – mivel meglépett egy csomó szükséges lépést – úgymond immunitást fog kapni a következő kormánytól, a fő felelősök szerepét pedig a vezető szocialista politikusokra, illetve a hozzájuk közel állókra (pl. Szilvásy, Draskovics) fogják osztani.

Indirekt módon azonban mégis szerepelt Bajnai a beszédben, elítélvén, hogy a „válságkezelő kormány” a munkahelyek védelméért semmit sem tett. Természetesen arról szó nem lehetett, hogy az elmúlt egy év bármelyik eredményét is direktben elismerje, mivel ez ellentétes lenne a már egy éve követett stratégiával, az előrehozott választáshoz való ragaszkodással.

Bár a magyarországi baloldalt kizárta a tisztességes és demokratikus erők sorából, szavazói irányába mégis gesztust tett, pontosabban a baloldalból kiábrándult szavazók számára. Kiemelte, hogy nem kívánja senkitől az álláspontja megváltoztatását, és hogy minden ember támogatására számít az újjáépítés során. Ez fontos gesztus volt, mellyel elejét kívánja annak venni, hogy ezekből a rétegekből az MSZP félelemkeltő kampányával minél több embert maga mellett tudjon az urnákhoz szólítani.

Érdekesebb volt a másik ellenfélhez, a JOBBIKHOZ való viszonya. Egyszer sem nevezte ugyanis nevén a radikális pártot. Ez is annak a stratégiának a része, hogy ne Orbán mondja ki a konkrét dolgokat. A Jobbik ugyanis a Fidesznek mára egyértelműen taktikai ellenfelévé vált. A Liszkay-médiabirodalomban (HírTV, Magyar Nemzet, Lánchíd Rádió) már jelentős Jobbik-ellenes hangulat terjedt el, megakadályozandó a nagyjából félmillió, a két párt között ingadozó választó Vonáékhoz való áramlását. A pártelnök viszont mindössze „törvényen kívüli erőkre” utal. Félreérthetetlenül utalt arra is, hogy a „szélsőségek” támogatása semmiképpen sem fog kormányzást eredményezni, mindössze „eltékozolt erőfeszítést” jelent.

A felelősségre vonásról

Az elmúlt hónapok egyik slágertémája lett az ún. elszámoltatás, vagy felelősségre vonás kérdése. Orbán ezzel kapcsolatban is kétértelműen beszélt. Egyrészt kijelentette, nem bosszúkormányzásra készül, amivel nyilvánvalóan az ingadozókat, illetve baloldalból kiábrándultakat kívánta megnyugtatni, mondván nem kell félni tőlük. Másik oldalról viszont a felelősség vállalását hangsúlyozta, utalván arra, hogy ez legközelebb ne történhessen meg. Ezzel pedig a Jobbik irányába nyitott szavazótábornak üzent.

A kétharmados célról

Ahogy mást sem, ezt sem mondta ki Orbán egyértelműen. Szavaiból azonban következett az, amit pár hete Kövér László már expressis verbis kimondott: Az egyedüli kétharmad a cél. Puskás Ferenc elhíresült mondását parafrazálta a pártelnök: „Kis különbség kis változás, nagy különbség, nagy változás”. Hangsúlyozottan aláhúzta azt is, hogy még nem dőlt el a választás. A legutóbbi két választást a Fidesz eleve nyertnek hitt helyzetből veszítette el, mindkét alkalommal hatalmas pofont kapva. Most a teljes Fideszes vezérkar azon fog ügyködni, hogy egyetlen potenciális támogató se érezze azt, hogy az ő szavazata nem szükséges, mert már megvan a győzelem. El akarják kerülni, hogy az így gondolkodók inkább otthon maradjanak, vagy adott esetben átszavazzanak a Jobbikra. Ezt a hangulatot fenn kívánják tartani, ami nem lesz egy egyszerű dolog, hiszen a közvélemény-kutatások egyre-másra ordító előnyt mutatnak.

Összességében tehát egy már megszokott Orbán-beszédet láthattunk, a megszokott fordulatokkal, egy-két fontos prioritást kiemelve. Nyilvánvaló, ez a konkrétumokat nagyban nélkülöző beszéd sok hívének csalódást okozott. Fontos azonban kiemelni, hogy a Fidesz jelen esetben két tűz között van, és gyakorlatilag csak vesztenivalója van. Ráadásul ők azok, akiknek a legnagyobb vesztenivalójuk van a mai politikai palettán. A Jobbik egyértelműen a Fidesz szavazóinak egy részére pályázik, ami sikeres lehet egy „túl liberális” Orbán-szerep esetén. A szocialisták pedig egész egyszerűen mindent ki akarnak ragadni, amelybe egy kicsit is be lehet kötni, hogy fenyegetésként mutassák be a Fidesz várható kormányzását (Lásd ingatlanadó ügye, vagy a svéd nyugdíjmodell). Orbán személye ráadásul az elmúlt tíz évben annyira megosztóvá vált a közvéleményben, hogy az ő esetében fokozottan igaz az, hogy bármely kimondott szót felhasználhatják ellene.

Abban mindenesetre reménykedni kell, ha a leendő miniszterelnök nem is, a leendő miniszterek, illetve fontos pozíciókat betöltő személyek szájából egyre több konkrét programelem fog elhangzani, hogy legyen mire számolni a választások után.