HTML

PoLízis

PoLízis - Politikai Analízis egy politológus tollából. Magyarország és a nagyvilág változásai, politikai eseményei és azok háttere. A PoLízis célja a politikával kapcsolatos fogalomzavarok kisimítása, a politikatudomány szerepének tisztázása.

Friss topikok

Linkblog

Alakul a második Orbán-kormány - 1.

2010.05.05. 20:11 :: tothh

Európa létszámában legkisebb kormánya tehet esküt a hónap végén Budapesten. Bár a miniszteri szint alatti struktúrákról nagyon keveset tudunk még, már egyfajta irány és filozófia-kijelölés észrevehető a héten bemutatott tíz tagú leendő Orbán-kormányban.

Itt fontos megjegyezni, hogy a négy évvel ezelőtti heteken át tartó titkolózáshoz képest itt viszonylag hamar személyek, főbb programpontok, és már konkrét intézkedés-tervek is napvilágot láttak, pedig most egy új kormányról lesz szó.

 

Bár egy fővel nagyobb lesz a létszáma a korai magyar kormányoknál, mégis azt lehet mondani, hogy a hamarosan hivatalba lépő kabinet fogja a magyar parlamentáris rendszer történetében a legnagyobb hatalomkoncentrációt bemutatni.

 

Nyolc minisztérium lesz, azonban ezek sincsenek teljesen egy súlycsoportban. Három tárca a „klasszikus” minisztériumok közül lett átmentve, és ezekben idéntől sem lesz jelentősebb feladatkoncentráció. Ezek a visszaállított belügy, illetve a klasszikus honvédelmi, illetve külügyi tárcák.

Kettős arculatúnak lehet tekinteni a jövendőbeli vidékfejlesztési tárcát, amelynek egy részről vannak csúcsminisztériumi jegyei, (például a környezetvédelem megjelenése), másik részről viszont nem lehet mondani, hogy a többihez hasonló nagyon széles, stratégiai szervező lenne.

Mellettük négy igazi csúcsminisztérium fog fölállni. Bár Orbán Viktor határozottan visszautasította, hogy csúcsminisztériumi rendszer kialakítását terveznék, a látott eredmény a gyakorlatban mégis csak ezt jelenti. Az is azt erősíti, hogy valójában a csúcsminisztériumi rendszer felé haladunk, hogy a „klasszikus” tárcák közül kettő (pénzügy és igazságügy) megszűnik, és mindössze államtitkári rangban lesz képviselve.

 

 

Az örökség

 

Magyarországon két (plusz egy) kormányzati modellről lehet leginkább beszélni. Az egyik az, amely 1848-tól kezdve alakult ki, és egy klasszikus parlamentáris, polgári típusú kormányzati rendszer volt. A másik a sztálinista Szovjetunióból átvett modell, amely az előzőt váltotta föl 1949-től, tartván egészen 1990-ig. Az Antall-kormány hivatalba lépésével az első tért vissza, és kisebb változtatásokkal egészen 2006-ig működött. Akkor lépett a plusz egy rendszer életbe, amelyet leginkább gyurcsányista kormányzati rendszernek lehet nevezni, és legfőbb jellegzetességei az állandóan változó szerkezeti és személyi összetétel, valamint a felelősségi körök tisztázatlan volta.

 

A klasszikus rendszer a közigazgatás és politika szféráját szigorúan különválasztotta. Ennek a legegyértelműbb megjelenése volt a politikai és közigazgatási államtitkárok intézménye. Míg előbbi az országgyűlésben, politikai ügyekben helyettesítette a szakminisztert, utóbbi pedig a közigazgatási rendszert vezette. Az ő mandátuma határozatlan idejű volt (megakadályozandó a közigazgatási szervezetrendszer átpolitizáltságát), míg a politikai államtitkárok a kormánnyal együtt cserélődtek.

A klasszikus rendszerben a kormány, vagy a korai időben minisztérium, a miniszterelnökből és a miniszterekből állt. A miniszterelnök a primus inter pares elv alapján vezette a kormányt, azaz nem főnöke, leginkább koordinátora volt a kormány működésének.  Ennek egyik jele volt az is, amely főként a korai időkre volt jellemző, hogy sokszor a  kormányfő is vállalta egy-egy tárca vezetését. (Ezek többnyire a kulcsfontosságú király személye körüli miniszteri és belügyminiszteri posztok voltak.) A miniszterek közé ekkor a tárcavezetők és a tárca nélküli miniszterek tartoztak. Utóbbiak egyenrangú szereplők voltak a tárcavezetőkhöz képest, azonban nem egy állandó meglévő hivatalt vezettek, hanem más jellegű feladattal voltak megbízva.

 

A sztálini típusú módszer gyakorlatilag az 1936. évi szovjet alkotmány átültetése volt magyar rendszerbe, ennek következtében a tradicionális magyar jogrenddel teljesen ellentétes volt. Ebben a rendszerben egy minisztertanácsi forma létrehozása volt a kulcselem. Itt a minisztertanács elnöke, illetve helyettesei jogilag is kiemelkedtek a minisztertanács többi tagja közül. Szintén fontos jellemzője volt ennek a rendszernek, hogy a gazdasági irányítást szétszabdalták kis ágazatokra bontva.

A sztálini típusú rendszerben nem működtek tárca nélküli miniszterek, helyettük államminiszterek voltak, illetve megjelent az, hogy bizonyos intézmények vezetői nem miniszteri rangban voltak tagjai a minisztertanácsnak.

A közigazgatási csúcsszervezetrendszer is másként nézett ki a sztálinista rendszerben. Itt megszűnt értelem szerűen a politikai és közigazgatási szféra különválasztása, hiszen egy totalitárius típusú berendezkedésben a politikai irányítás a társadalmi lét legmélyéig hatol. Ez praktikusan úgy jelent meg az államigazgatásban, hogy nem volt külön politikai és közigazgatási államtitkár, hanem különböző részterületeket irányító miniszterhelyettesek vezették a minisztériumokat. Közülük a „rangidős” viselte a Kádár-kortól kezdve az államtitkári címet.

 

 

Az új kormányszerkezet

 

Az egyértelműen állítható, hogy idén nyártól egy, a korábbiaktól lényegesen eltérő kormányzati szisztéma fog létrejönni. Ennek legfontosabb jellemzői a miniszterelnök kiemelése, stratégiai tervezési csúcsminisztériumok, illetve részterületeket irányító államtitkárok. Erre a gyökeres változtatásra a Fidesz kétharmados többsége teremti meg a lehetőséget.

 

 

A vezetés

 

Az egyik legfontosabb újítás, hogy kettéválik a „klasszikus” kancellária intézménye. A magyar rendszert 1990-ben (ld. Antall-Tölgyessy paktum) egy kancellári modellnek megfelelően hozták létre. Ez kiemeli a miniszterelnök személyét a kormány tagjai közül, és ennek megfelelően a miniszterelnöki hivatal is több, mint a miniszterelnök munkaszervezésének a helye. A legutóbbi időszakban a kancellária egyrészt vitte a miniszterelnöki teendők koordinációját, a kormány egészének munkájának az összehangolását, valamint – mint egyfajta vadhajtásként – különböző, önálló miniszteriális szintre nem helyezett részfeladatok viselését. (Ilyen volt például a Medgyessy-Gyurcsány kormányok alatt a titkosszolgálatok irányítása, a különféle – és egyébként a korban nagyon szétszabdalt – területfejlesztési feladatok koordinálása, vagy épp a cigányügyek intézése.)

 

Az új rendszerben, a második Orbán-kormányban megszűnik a kancellária mint önálló szervezet. A miniszterelnök személyéhez, és a stratégiai kérdésekhez kötődő feladatokat a Miniszterelnökség névre hallgató intézmény fogja ellátni. A kormány munkának koordinálása, illetve az egyéb feladatok elkerülnek a miniszterelnök közvetlen irányításától.

 

A klasszikus magyar közigazgatási rendszerben szokatlan pozíció kerül bevezetésre, a miniszterelnök-helyettesé. Bár mindig is szabályozva volt a kormányfő helyettesítési rendje, az egy másik kormánytagra volt ráruházva, és a regnáló kormányfő akadályoztatásának idejére vonatkozott. Közelmúltbeli példa volt erre, Antall József betegsége és kórházi ápolása idején, amikor Horváth Balázs, illetve Boross Péter belügyminiszterek látták el helyettesítési jogkörben a kormány vezetését.

A most bevezetni szándékozott rendszerben azonban a miniszterelnök-helyettes(ek) a többi kormánytag fölé helyezkednek, és felettük irányítási jogkörrel fognak rendelkezni. Közülük is kiemelt szerepet kap az egész közigazgatási rendszer fölé helyezkedő közigazgatási és igazságügyi miniszter, aki az egyik kormányfőhelyettes lesz. Itt kell megjegyezni, hogy ez nem egy személynek kíván szólni, hanem nevesíteni fogják az Alkotmányban, hogy a mindenkori közigazgatási és igazságügyi miniszter fogja ezt a miniszterelnök-helyettesi pozíciót betölteni.

Ez a miniszterelnök-helyettes így a saját részterületén felül az egész központi közigazgatás rendszere fölé fog helyezkedni.

 

Ennél politikai, illetve kommunikációs szempontból talán érdekesebb a másik, a hírek szerint általános hatáskört kapó miniszterelnök-helyettes. Itt már elkerülhetetlen a személyhez kötése a pozíciónak. Mivel ezt az általános miniszterelnök-helyettesi posztot Semjén Zsolt, a KDNP elnöke fogja betölteni, ezért egyértelműen politikai miniszterelnök-helyettesi posztról van szó.

Itt egy olyan kérdés is előkerül, amely a kormány jellegét is érinti. Ez a Fidesz, mint szövetség, illetve a KDNP, mint de jure külön létező párt viszonyát érinti. Bár volt olyan elemző, aki koalíciós kormányról beszélt, a KDNP közelmúltbeli történelmét vizsgálva inkább azt lehet mondani, hogy a Fidesz mint széles ernyőszervezet egy tagjaként működtek. Ennek ellenére, az elmúlt négy éves külön frakcióval való működés, valamint a jogilag két egyenrangú párt közös listájával és jelöltjeivel való indulás miatt kiemelt szerepet kapott a szövetségen belül a KDNP.

Semjén Zsolt szerepe – bár a végleges jogkörökről a hírek szerint a jövő héten egy szerződés szól majd – leginkább a szimbolikus politika világába mutat, valamint egyfajta általános kormányfőhelyettesi státusz lesz. Ezzel valószínűleg a kormányzás tényleges folyamatába, a részletkérdésekbe túlságosan sok beleszólást nem fog kapni. Jelenleg az is valószínűsíthető, hogy leginkább a szomszédos államok magyar vezetőivel való kapcsolattartás lesz ténylegesen az ő feladata. Emellett még elképzelhető – bár még alá nem támasztott – szerep lehet Orbán Viktor kormányfő parlamenti helyettesítése. Erre az engedhetne következtetni, hogy az elmúlt négy évben Semjén Zsolt leginkább a parlamenti vitákban tette le névjegyét.

 

Bár korábban felmerült, hogy három kormányfőhelyettes lesz, végül a harmadikként megszellőztetett jelölt, Varga Mihály Fidesz-alelnök államtitkári rangban fogja a Miniszterelnökséget irányítani.

Itt fontos kiemelni, hogy a médiumokban elnagyolt tájékoztatással ellentétben Varga nem lesz a kormány tagja. Szerepe természetesen kulcsszerű lesz, és egyelőre a homályban ebből is lehet távolabbi következtetéseket levonni. Varga mindig is a Fidesz gazdaságpolitikájának egyik meghatározó szereplője volt, amit a 2001-2002-ben betöltött pénzügyminiszteri szerepe is igazolt. Mivel Varga fogja a kormányfő személyéhez legszorosabban kapcsolható szervezetet vezetni, ebből arra lehet következtetni, hogy a gazdasági kérdéseknek a stratégiai tervezésben, valamint a miniszterelnök szerepvállalásban is központi súlya lesz.

 

Itt ki kell térni az első kiszivárgó híreket követő találgatásokra, melyek szerint Orbán Viktor a félprezidenciális rendszert készítené elő a kormányzati rendszer ilyeténforma átszervezésével. Erre egy kifejezéssel annyit lehet válaszolni, hogy téves feltételezés. Ha azonban Orbán mégis ezzel próbálkozna, akkor már csak azért is bele lenne kódolva a bukás, mert rossz irányban indul el.

Az érvek, melyek mentén ezt erősítik, az egyrészt a miniszterelnök kiemelése a napi politikai ütközésekből, egy azok fölött álló pozíció vélelmezett megteremtése. Orbán eszerint a napi politikától távol álló államfő kíván lenni, amit egy ilyen kiemelt miniszterelnöki poszttal kíván megalapozni. Az így érvelők a valódi miniszterelnöknek Navracsics Tibort fogják tekinteni. Hosszabb távon pedig, amikor az Alkotmány módosítására, vagy új alkotmány elfogadására kerülhetne sor, akkor Navracsics követné a miniszterelnöki posztban az államfővé választott Orbánt.

 

A félelnöki rendszer esetleges bevezetése egyrészt távol állna a magyar hagyományoktól, hiszen ilyen jellegre emlékeztető egyedül a rövid életű átmeneti Károlyi-korban létezett. (És akkor ráadásul nem is így hívták.) Az államfő tényleges jogosítványokkal megerősítését annak közvetlen választásának kellene kísérnie. Ez pedig magában hordaná az elnöki poszt és a parlamenti többség esetleges külön kézbe kerülését, amely bénítólag is hathatna az ország irányítására nézvést.

 

 

Ez az érvelés figyelmen kívül hagyja, hogy Orbán már első ciklusában (1998-2002) törekedett a napi politikán felül álló miniszterelnöki pozíció létrehozására (például a parlamenti rendszerekben szokatlan szétválasztásával a pártelnöki és miniszterelnöki pozíciónak), azonban akkor ilyen – alkotmányos berendezkedést érintő – mélységű változásokat nem vezettek be.

Az mindenképp megfigyelhető volt, hogy – szemben például az inkább pragmatikus, napi ügyintéző típusú szocialista Horn és Medgyessy kormányokkal – az első Orbán-kormány egy stratégiai jövőképet kívánt adni az országnak, nevesítve, a Polgári Magyarország képét. Ebben a miniszterelnöknek a napi ügyintézésen túli stratégiai szerepe is lett. Ebből a szempontból szimbolikusan is megerősítették akkor a kormányfőt. Most – alkotmányozó többség birtokában – jogilag is megvalósítható a kormányfő kiemelése a napi ügyintézés világából.

 

 

A minisztériumok

 

A bevezetőben említett négy csúcsminisztérium közül a legfontosabb szerepe lesz a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak. Ez már csak amiatt is ki fog emelkedni a többi tárca közül, mivel a vezetője – alkotmányba foglalva – a többi miniszter irányítására jogosult miniszterelnök-helyettes lesz.

A közigazgatási minisztérium megszervezése óhatatlanul felteszi a következő önkormányzati reform kérdését is.

A klasszikus közigazgatási rendszerben a belügyminisztérium feladata volt a közigazgatás rendszerének átfogó irányítása. A közigazgatás szervezetrendszerének több fontos ága, típusa van, azonban kettő az igazán meghatározó. Az egyik a hierarchikusan felépülő államigazgatási rendszer, melyet a kormány irányít, a másik pedig a területi-helyi önkormányzati közigazgatási rendszer. Az 1990-ben bevezetett önkormányzati rendszerben a közigazgatási szintek közvetlen irányításának a lehetősége nem létezik, az állam által kinevezett közigazgatási hivatalok mindössze törvényességi ellenőrzést gyakorolnak az önkormányzati ág fölött. Az 1990-es rendszer egy másik fontos tulajdonsága, hogy rendkívül széles jogosítványok, illetve feladatok illetik meg az amúgy meglehetősen szétszabdalt rendszerben létező helyi önkormányzatokat. Orbán az első sajtótájékoztatóján homályosan utalt arra, hogy ez egy szokatlan mód Európában, de a változtatások esetleges iránya egyelőre teljesen bizonytalan.

Az már a kevés információból látható, hogy ez a minisztérium az egész hierarchikusan felépülő államigazgatási rendszert kívánja majd irányítani. Kérdés, ez a közigazgatás mekkora részét fogja érinteni, azaz adott esetben milyen feladatokat vállalnak át az önkormányzatoktól. Erre csak az önkormányzati reform adhat választ.

A „szuperminisztériumba” sorolt másik nagy terület, az igazságügy idevételével kockázatot vállal az Orbán-adminisztráció. Mint a bevezetőben is említtetett, az igazságügy egyike azon „klasszikus” területeknek, amelyek hosszú évtizedeken keresztül változás nélkül, állandóan működtek. Az első változtatás a már említett 2006-os átszervezés volt, amely azonban az átgondolatlanságáról lett leginkább ismert. A következő hónapok egyik fontos eldöntendő – és adott esetben azonnal korrigálandó – kérdése lesz, hogy elegendő lesz-e az igazságügy, mint terület rész-államtitkári szintre való „lefokozása”.

 

Második helyre kívánkozik a gazdaság. Utóbbi terület – valamint a különféle hozzá kapcsolódó részterületek – kapcsán történt az elmúlt húsz év folyamán a legtöbb miniszteriális szintű átszervezés. Ezzel kapcsolatban mindenképpen kívánatos célnak kell kitüntetni a létrehozandó struktúra stabilitását.

 

Az igazságügyhöz hasonlatosan a pénzügy is klasszikus terület, melynek idéntől nem lesz miniszteriális képviselete. Ha a végleges beosztásról szóló nyilatkozatoknak, illetve elhangzó mendemondáknak hinni lehet, akkor a költségvetési-gazdasági stratégiai részek a Nemzetgazdasági, a vagyongazdálkodással kapcsolatos ügyek pedig a Nemzeti Fejlesztési és Vagyonkezelési Minisztériumba lesznek delegálva.

Itt mindenképp fontos megemlíteni, hogy Orbán, valamint a Fidesz már 12 évvel ezelőtt gondolkodott a klasszikus Pénzügyminisztérium szerepkörének átalakításán, és mindezt mindössze a költségvetés „őrének” kívánnák. Mivel most létezik az alkotmányozó többségük, ezért van lehetőség a radikálisabb módosításra is.

A kormányzati filozófia úgy tűnik, azt kívánja mutatni, hogy egységesen kívánják a gazdaságfejlesztési kérdéseket kezelni, és ennek egyik eszközeként sorolják be a költségvetést, valamint a hozzá kapcsolódó ügyeket.

A pénzügyminisztérium ilyeténforma megszüntetése miatt megkerülhetetlen kérdés a költségvetési szigor kérdése. Egy klasszikus kormányban általában a pénzügyminiszter felel a költségvetésért, ebből következően ő képviseli annak szigorát is a kabinetben, azaz ő tud nemet mondani adott esetben a több költségvetési forrásra vágyó minisztertársának. A komplexebb gazdaságpolitikai célok alá való rendelése a különféle mutatóknak azt a veszélyt hordozhatja esetlegesen magában, hogy nem lesz a kormánytagoknak „felettes énjük”, a pénzügyminiszter, aki nemet mond az esetlegesen túlzottan ambiciózusnak mutatkozó szakminisztereknek. Hosszú távú gazdaságstratégiai célok esetében természetesen nem feltétlenül kell mindig és mindenek fölött a szigorú államháztartási politikát vezérelvként kitűzni, azonban a magyar államháztartás elmúlt évekbeli siralmas állapota, és az egész EU-t (Hazánk egyik fő finanszírozóját) megrázó immáron Mediterrán válság miatt nagyon szűkre van szabva a mozgástér, amit nagyon erősen tartani kell.

 

A Nemzeti Fejlesztési és Vagyonkezelési csúcsminisztérium nem titkoltan egy leltár felállítására törekszik. Az egyik feladata a Nemzeti Vagyon felmérése és egységes kezelése lesz, stratégiai prioritások felállításával. Így legalább egyértelmű lesz az ország helyzete, illetve azon belül a stratégiai állami tulajdonok, valamint a privatizálható vagyon mibenléte. A Gyurcsány-kormányzatok alatt több minisztériumban, több államtitkárságban, vagy tárca nélküli miniszterek, esetleg kormánybiztosok felügyelete alatt volt a terület, ami egy igen jelentős átláthatatlanságot eredményezett. Ennek megszüntetésére a különböző fejlesztési területek, és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra egy kézbe fogása logikus lépés.

 

 

A negyedik nagy minisztérium a Vidékfejlesztési tárca. Ez már az előzőekhez képest klasszikusabb intézmény, azonban ez is ki lesz egészítve a vízügyek és a környezetvédelem feladataival. Utóbbi a zöldmozgalmak tiltakozását is kiváltotta, akik az önálló zöldtárca mellett foglaltak állást. Stratégiai tervezési szempontból logikus lehet azonban az egész vidékfejlesztés – melyben a szűken értelmezett mezőgazdaságon kívül jelen van a vidéki életminőség javítása, az agrár-környezetvédelem, valamint a vízgazdálkodás – komplex irányba fejlődjön.

A vidékfejlesztés olyan feladatkör, mellyel kapcsolatban az első Orbán-kormány tevékenysége nem adhat támpontot. Akkor ugyanis a Torgyán-Szabadi kisgazda tandem vezérelte ezt a területet, sok látványossággal, később felderített visszaéléssel, valamint jól hangzó, ámde totálisan értelmetlen kezdeményezéssel (holland sertéstenyésztők idetelepítése, cseresznye-egyezmény Chilével). Torgyánék azóta eltűntek a politika színpadáról, a Fidesz pedig végre esélyt kapott, hogy saját agrárprogramját tudja megvalósítani.

 

 

A három klasszikus minisztérium közül a külügy és a honvédelem érdemli a legkevesebb figyelmet, hiszen ezekben lesz a legkevesebb változás a korábban kialakult rendszerhez képest. A külügy tartalmi szempontból lesz érdekes, hiszen jövő év első félévében Magyarország látja el az EU soros elnöki tisztjét, amihez egy nagyon jól felkészített apparátusra van szükség.  A honvédelem ezzel szemben egyértelműen a rendszerváltozás utáni kormányok mostohagyereke, amire igyekeztek a legkevesebbet fordítani, és maradék-elven működtetni.

 

A belügyminisztérium visszaállítása az egyik – nagyjából mindenki által várva várt – legfontosabb mozzanata volt a kormányalakításnak. Mára mindenki belátta, hogy a második Gyurcsány-kormány struktúrája, melyben a rendészet az igazságüggyel együtt van, megbukott, a rendteremtést és a jogalkotást is nehézkessé teszi. A belügyminisztérium újjászervezése azonban – az első híradások alapján – nem az 1990-es modellt követi teljes egészében, mivel a rendészet lesz a meghatározó ágazat, és a közigazgatással kapcsolatos feladatok koordinációja átkerült a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szupertárcájába. Érdemes megemlíteni, hogy a Fidesz és Orbán eredeti elgondolásai között már 1998-ban szerepelt egy csak a rendészetre fókuszáló belügyminiszteri poszt, azonban az akkori koalíciós kormányzás jellege még nem tett lehetővé egy radikálisabb átalakítást.

 

 

5 komment

Címkék: fidesz kormány kdnp orbán viktor varga mihály semjén zsolt navracsics tibor pintér sándor matolcsy györgy

A bejegyzés trackback címe:

https://polizis.blog.hu/api/trackback/id/tr371977332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2010.05.06. 11:56:34

"A félelnöki rendszer esetleges bevezetése egyrészt távol állna a magyar hagyományoktól, hiszen ilyen egyedül a rövid életű átmeneti Károlyi-korban létezett."
Szerinted az félelnöki rendszer volt?

tothh · http://polizis.blog.hu 2010.05.06. 12:44:12

@T. D.: Technikáját tekintve igen. Tudom, ez most nagyon hülyén hangzik, mivel magát a terminus technicust csak az ötödik francia köztársaság (1958) óta használják.

De a napokban olvasgattam Mezey Barna könyvét, az Alkotmánytörténetet, és az ott felsorolt jogkörök engem kísértetiesen arra emlékeztetnek.

Szerinted milyen rendszer volt?

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2010.05.06. 13:00:30

@tothh: Értem. Mezey könyvét ismerem, de én nem tekintem félelnökinek... Nem volt választott törvényhozás. Közjogilag ez a rendszer meglehetősen kialakulatlan volt... Károlyi január 11.-március 21. között volt köztársasági elnök, az azért nem túl hosszú időszak, hogy ilyen következtetést le lehessen vonni. A kormány kiemelt szerepet kapott 1918. novemberében, így egyértelműen a végrehajtó hatalom volt domináns. Tehát én ezt hangsúlyoznám, januárban ez a képlet egy kicsit módosult, ez tény. Most nem tudnám belőni, hogy ez milyen politikai rendszer volt? Ami világos (címszavakban): átmeneti, közjogilag nem rendezett, a végrehajtás kiemeltebb szerepe.

tothh · http://polizis.blog.hu 2010.05.06. 13:04:40

@T. D.: Az igaz, azért is írtam, hogy átmeneti volt a rendszer. Januárban, a Néphatározatot úgy értelmezték, Károlyi kezébe helyezték a hatalmat. Akkor lett államfő. De azt én is abszolút tartom, hogy egy átmeneti rendszer volt, aminek a legitimitása is kérdéses volt.

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2010.05.06. 13:58:03

@tothh: Egy olyan helyzetben, ami akkor volt persze, hogy kérdéses a legitimációja...