Egyéni Körzetek - 1. rész:
A "Fideszes" és a "billegő" körzetek
Az első részben egy makroszintű áttekintés született arról, hogy milyen esélyei lehetnek a Fidesz-KDNP szövetségének az alkotmányozó többség megszerzésére, illetve arról, hogy ez, ha megtörténik, már az első forduló eredményeiből kiolvasható lesz.
Az előző részben sorra vettük a megyéket, valamint a Fővárost, hol milyen eredmény, illetve részvételek mellett számíthatunk kétharmadot segítő eredményekre, illetve, hogy ezeknek mekkora esélyük is lehet.
Most lássuk a másik nagy mandátum-típust, az Egyéni Választókerületeket, amelyek a gyakorlatban eldöntik a választást.
2006-ban gyakorlatilag fej-fej melletti eredményről beszélhetünk, enyhe balliberális győzelemmel, amit aztán a választási logika egy nagyobb arányú MSZP-SZDSZ győzelemmé konvertált. A mostani elemzés kiinduló alapja az lesz, hogy a Fidesz 2006-os szavazóit megtartotta, mivel „nekik nem volt okuk” elhagyni pártjukat. Természetesen ezzel lehet vitatkozni, és azzal is, hogy miért a Fidesz szemszögét vizsgáljuk, azt azonban le kell szögezni, hogy ez a párt lesz a kulcsszereplője az április 11-i, illetve 25-i választásoknak, mivel ők tűnnek egyedül vezető kormányképes erőnek.
Az egyéni kerületekről szóló elemzés első részében azokat a választókerületeket tekintjük át, ahol komoly esély van a Fidesz jelöltje győzelmére. Ezek az 1998 óta stabilan jobboldali körzetek, illetve az ún. „billegő” körzetek.
A „biztos Fideszes” körzetek
Az OEVK (egyéni választókerület)-ek közül a legkönnyebb dolgunk azokkal van, ahol már 2006-ban is első fordulós Fidesz-győzelem született. Itt szinte borítékolható a sima jobboldali mandátum.
Összesen 28 ilyen választókerület volt. (Tiszakécske, Kunszentmiklós, Kiskőrös, Szarvas, Encs, Mezőkövesd, Csongrád, Mór, Győr-1, Csorna, Kapuvár, Debrecen-1,2,3, Hajdúszoboszló, Karcag, Dabas, Marcali, Vásárosnamény, Bonyhád, Kőszeg, Sárvár, Körmend, Balatonfüred, Pápa, Tapolca, Keszthely és Lenti.)
Közülük Hajdúszoboszló és Vásárosnamény annyiban lóg ki, hogy a többivel ellentétben ott 1998 óta nem minden alkalommal Fideszes jelölt nyert. Hajdúszoboszlóban ugyanis 1998-ban a szocialista Takács Imre volt a befutó, Vásárosnaményban pedig Kiss Gábor.
A második kategóriába azok a körzetek tartoznak, ahol az első fordulóban ugyan nem, de végül Fidesz-győzelem született. Ezek a következők voltak: Budapest-1, 2, 15, 18, Mohács, Kecskemét-1, 2, Kalocsa, Kiskunhalas, Baja, Bácsalmás, Békés, Sátoraljaújhely, Hódmezővásárhely, Székesfehérvár-2, Sárbogárd, Bicske, Győr-2, Sopron, Hajdúhadház, Hajdúböszörmény, Szécsény, Balassagyarmat, Szob, Aszód, Nagykáta, Pilisvörösvár, Szentendre, Nagykőrös, Siófok, Balatonboglár, Mátészalka, Fehérgyarmat, Szekszárd, Paks, Tamási, Szombathely-2, Veszprém-1, Zalaegerszeg, valamint Zalaszentgrót.
Ez így 40. Ezekben a kerületekben is valószínűsíthetjük majd a Fidesz végső győzelmét, hiszen egyrészt többségükben 2006-ban is csak kevéssel maradtak el akár az első körös győzelemtől, másrészt pedig Sárbogárd kivételével (ahol a később kétes hírnévre szert tett Lengyel Zoltán nyert) stabil jobboldali körzeteknek tekinthetjük őket, olyanoknak, ahol 1998 óta kizárólag a jobboldal győzedelmeskedett.
Így ebben a 40 körzetben is prognosztizálható egy első körös Fideszes mandátum.
Billegő körzetek
A következő kategóriát a billegő körzetek adják. Ezek olyan körzetek, amelyek általában eldöntik a választásokat, azaz az utóbbi három kvázi kétpártrendszerű választás folyamán legalább egyszer megváltozott a győztest adó politikai oldal.
A Fidesz igazi veresége 2006-ban az volt, hogy gyakorlatilag az egyéni győzelmei leredukálódtak a biztos jobboldali körzetekre, a billegő, végső döntést hozók közül egyet sem tudtak hozni. Most ezekre nyilvánvalóan meg lesz az esélye. Lássuk, mely körzetekről beszélünk:
Budapest-8, 9, 10, 11, 12, 17, 21, 24, 25, 32, Pécs-1, Siklós, Szigetvár, Kiskunfélegyháza, Békéscsaba, Gyula, Szeghalom, Orosháza, Miskolc-1, 2, 3, Edelény, Szerencs, Szeged-1, 2, 3, Szentes, Makó, Székesfehérvár-1, Győr-3, Mosonmagyaróvár, Berettyóújfalu, Püspökladány, Balmazújváros, Eger, Pétervására, Gyöngyös, Jászapáti, Mezőtúr, Tata, Esztergom, Vác, Dunakeszi, Gödöllő, Monor, Érd, Budaörs, Ráckeve, Cegléd, Kaposvár-2, Nagyatád, Nyíregyháza-2, Tiszavasvári, Nagykálló, Baktalórántháza, Nyírbátor, Kisvárda, Dombóvár, Szombathely-1, Ajka, Várpalota, Veszprém-2, valamint Nagykanizsa.
Ez 63 körzet, azaz az OEVK-k többsége. Normál választás esetén a mindkét nagy párt ezeknek a megnyerésére koncentrálna, hiszen az a választás nyertese, aki ezen 63 körzetnek a többségét elhozza. 2006-ban végül mind a baloldalhoz került. A mostani azonban nem egy normális választás lesz, hanem egy erő alkotmányozási felhatalmazása múlik rajta.
Ehhez, hogy ez sikerüljön neki, mindegyik nevezett körzetben győznie kell, legalább a második fordulóban. (Utóbbihoz ugye az is szükséges, hogy az első körben olyan különbség szülessen, hogy még egy teljes balliberális összefogás esetén se tudják megelőzni. A relatív többség második fordulós elve miatt most eltekinthetünk a Jobbiktól, hiszen ők nagy valószínűségileg első helyet nem fognak szerezni, és támogatottságuk is konstans lehet a két forduló között, hacsak nem a Fidesz javára változik, ez pedig eleve a kétharmados célt erősíti.)
Fontos megjegyezni, hogy ezek közül négy éve több helyen is már az első körben megszületett a szocialista győzelem: Miskolc -1, 2, 3, Szeged-1, 3, Szentes, Makó, Székesfehérvár-1, Mezőtúr, Nyíregyháza-2, illetve Tiszavasvári. Ebben nyilvánvalóan szerepe van az erős önkormányzati jelenlétnek, illetve polgármesteri tevékenységeknek. Miskolc, Szeged, Makó, Szentes, és Székesfehérvár esetében egyértelműen sikeres szocialista polgármesterekről, mint győztesekről beszélhetünk.
Ezek közül három Miskolcon található, egy régi szocialista iparvárosban. 2002-ben, illetve 2006-ban egyáltalán nem volt meglepő az MSZP nagy sikere. Most azonban – Heveshez hasonlóan – itt is komoly kihívást jelent a régi politikai erők számára a Jobbik megerősödése. Miskolc esetében ugyan az MSZP-t megelőzni nem tudták, azonban jelentősen megszorongatták. Ez a jelenség itt is segítheti a relatív többségű Fideszes győzelem megszületését, azaz a mandátum elnyerését. Hasonló lehet igaz a Nyíregyházi 2. számú körzet, valamint a szintén ide tartozó Tiszavasvári és Mezőtúr esetében is.
Székesfehérvár esete különleges. Itt is egy népszerű polgármester, Warasovszky Tihamér volt a szocialisták erős embere. Warvasovszky azonban eltávolodott pártjától, nem támogatta annak megszorító csomagját, és bejelentette, hogy nem kíván elindulni a választásokon. Ezzel helyzetbe hozhatja a Fidesz jelöltjét a városban.
Makó és Szentes esetében szintén „bejáratott”, helyi polgármesterek (Szirbik Imre és Buzás Péter) vannak, az EP-választás eredménye (bőven 50% fölötti Fidesz, 20% alatti MSZP) azonban azt mutatja, hogy ott is van esély a Fidesz jelöltjének a győzelmére.
Szeged a legfogósabb kérdés, az 1. és a 3. körzet. Szegeden ugyanis fiatal, népszerű, ráadásul az országos politikából kimaradó polgármester van, Botka László. Tőle, illetve pártbeli szövetségesétől, Újhelyi Istvántól joggal várja el a pártvezetés, hogy mandátumot szerezzenek. Itt ráadásul a Jobbik is az országos átlag alatt szerepelt tavaly, ami a szocialistákat erősítheti. Két jelöltjük közül Újhelyi van a nehezebb helyzetben, ugyanis ő exponálja magát az országos politikában. Botka esetében szerepet játszhat a politikusi személyiség, kérdés azonban, hogy ez mennyire fog megjelenni a pártot választók esetében. A Fidesz célja itt az lehet, hogy a polgármester híveit meggyőzzék arról, hogy ez a választás nem a helyi politikáról, hanem országos ügyekről szól, és otthon tudja tartani őket. Az ő esetükben így várható a mandátumszerzés.
A maradék 52 billegő körzetet további kategóriákra oszthatjuk föl: Vannak köztük olyanok (28), ahol mindössze 1998-ban, azaz a Fidesz győzelmének évében született Fideszes mandátum, az utóbbi kettőben azonban szocialista jelölt diadalmaskodott. Ez az összes fönt említett budapesti körzet, a pécsi, a békéscsabai, orosházi, győri, egri, pétervásári, hatvani, tatai, esztergomi, dunakeszi, monori, érdi, budaörsi, dombóvári, szombathelyi, veszprémi, illetve nagykanizsai körzetek. Szerencs is ebbe a kategóriába tartozik, ott azonban nem a Fidesz jelöltje győzött 1998-ban sem, hanem Kupa Mihály független. (A második fordulóra a fideszes Koncz Ferenc visszalépett az Antall-kormány pénzügyminisztere javára.)
Ezen 28 „beágyazottabb” szocialista körzet közül is van sok olyan (17), ahol kétszer is csak igen minimálisan tudott az MSZP mandátumot szerezni: Ezek a budapesti 17-es, 24-es, 32-es, békéscsabai, orosházi, szerencsi, győri, egri, tatai, esztergomi, dunakeszi, monori, budaörsi, dombóvári, szombathelyi, veszprémi, illetve nagykanizsai körzetek. Ezek elhódítása nem ígérkezik túlságosan nehéznek a Fidesz számára.
A 28 „beágyazottabb” szocialista kerület között van azonban 11 olyan körzet, ahol az MSZP fölényesen tudott nyerni az utóbbi két alkalommal. Közülük hét van Budapesten, egy Érden, egy Pécsett, kettő pedig Heves megyében van. (Heves az egyik legbaloldalibb megye az országban, amit még a 2006-os, nagy fideszes fölényű önkormányzati választáson elért elfogadható eredményük is mutat.)
Heves megye az idei választásra nézve azonban fejtörést okozhat a szocialistáknak. 2009-ben, az EP-választáson ugyanis itt érte el egyik legjobb sikerét a Jobbik, megverve az MSZP-t is. A Fidesz mindazonáltal nem lett túlságosan átütő, azonban a Jobbik szereplése megkönnyítheti számukra a relatív többség elérését. Pécs esetében pedig látható volt, hogy a tavalyi önkormányzati választáson is csúfos kudarcot szenvedett az MSZP egyébként népszerű jelöltje, azaz erre a mandátumra is meglehetősen jó eséllyel pályázik Orbán Viktor pártja. Érd egy nagyon gyorsan növekvő lélekszámú település, és valószínűsíthető, hogy az arányok inkább a Fidesznek kedveznek.
Budapest a Fidesz számára talán a legnehezebb feladat, mint látható. A Népszavazás, illetve az EP választás kapcsán is látható volt, hogy a szocialisták még itt őrizték meg legjobban támogatottságukat a rohamos népszerűségvesztés mellett. Joggal bizakodhattak tehát az MSZP-ben, hogy legalább egy pár budapesti mandátumot megszerezhetnek, megakadályozva ezzel a Fidesz kétharmados győzelmét. Úgy tűnik azonban, itt is ki nem kényszerített hibák sorát vétették. Az egyik erős bázisnak számító pesti belváros (VI., VII., VIII. kerületek) folyamatos korrupciós botrányokkal voltak teli (elég csak a bilincsbe vert erzsébetvárosi polgármesterre, Hunvald Györgyre gondolni), az egészet pedig egész városi szinten tetézte a BKV-botrány, ami jelen állás szerint akár felső politikai körökhöz is vezethet. (Lásd Balogh Zsolt ügyvédje, Bárándy György nyilatkozatát a mandiner.hu-n.)
Az ezeken kívül álló 24 körzetből, melyekben vagy 2002-ben, vagy 2006-ban változott a győztes pártállása, 23-ban (Siklós, Szigetvár, Kiskunfélegyháza, Gyula, Szeghalom, Edelény, Szeged-2, Mosonmagyaróvár, Berettyóújfalu, Püspökladány, Balmazújváros, Jászapáti, Vác, Gödöllő, Ráckeve, Cegléd, Kaposvár-2, Nagykálló, Baktalórántháza, Nyírbátor, Kisvárda, Ajka, valamint Várpalota) minimális (10 % alatti) különbséggel tudta a legutóbbi választáson a szocialista jelölt megnyerni a körzetet. Ezekben tehát, a jelenlegi erőviszonyokat tekintve igencsak valószínűsíthető, hogy a Fidesz jelöltje fog egyéni mandátumot szerezni. Egyedül talán Edelény okozhat fejfájást Orbán Viktoréknak. Ott ugyanis a botrányos megszólalásairól híres, és ezek miatt a jelöltségtől megfosztott (ámde helyben népszerű) Molnár Oszkár polgármester függetlenként el kíván indulni. Ezzel azonban nehéz helyzetbe hozhatja egykori pártjának jelöltjét, a libanoni származású dr. Daher Pierre-t. Ráadásul ott a Jobbik jelöltje is egy erős szereplésre várhat. A három rivalizáló jobboldali jelölt így előnyös helyzetbe hozhatja az MSZP-s Gúr Nándort, aki így relatív többségre is esélyes lehet.
Különleges helyzetű Nagyatád, ott viszont a „független”, a megyében jól ismert Gyenesei István szövetkezve a szocialistákkal több, mint 15%-ot vert rá a nemrég elhunyt Kuzma Lászlóra. Idén azonban egyáltalán nem biztos, hogy meg tudnak egyezni egy közös „Fidesz-ellenes” jelöltben, illetve Gyenesei István személyét is erodálta a négy éves képviselősége, ezen belül is az egy éven át tartó miniszteri periódusa.
Összességében, ebből a részből következtetésként levonható, hogy az „ősfideszes”, illetve a „billegő” körzetek közül Szegedet leszámítva mindenütt komoly esélye van a Fidesz-KDNP-nek az egyéni mandátum megszerzésére. Ezek megnyerése nemcsak a kétharmadhoz, hanem a biztos kormányzáshoz is elengedhetetlen.
A következő részben azok a körzetek kerülnek elemzésre, ahol 1998 óta mindig csak szocialista (vagy szabaddemokrata) jelölt tudott győzedelmeskedni.