HTML

PoLízis

PoLízis - Politikai Analízis egy politológus tollából. Magyarország és a nagyvilág változásai, politikai eseményei és azok háttere. A PoLízis célja a politikával kapcsolatos fogalomzavarok kisimítása, a politikatudomány szerepének tisztázása.

Friss topikok

Linkblog

Nem vállalt túl sok kockázatot Orbán

2010.02.05. 17:42 :: tothh

Mint az ország valószínűsíthetően következő miniszterelnökének programbeszédét, meglehetősen felfokozott várakozás előzte meg Orbán Viktor Fidesz-elnök „szokásos” év eleji országértékelését.

Mivel már csak 65 nap van hátra a választásokig, ezért kikerülhetetlen az a tény, hogy minderre, mint már a kampány szerves részeként tekintsünk. Az elemzők, illetve a politika iránt érdeklődők is arra számítottak, a pártelnök ezen a napon programot fog adni, vagy legalábbis megadja a jövőbeni kormány legfontosabb prioritásait. Utóbbira sor is került, azonban részletekbe, konkrét megoldásokba nem ment bele. Ezzel kapcsolatban most már elég erőteljesen valószínűsíthetjük, a miniszterelnök-jelölt nem is fog belemenni semmi ilyesmibe a kampány során, meghagyva ezek valamilyen szintű kifejtését a párt más vezető politikusai számára (Varga, Kövér, Navracsics, stb.).

 

Külsőségekben mindenképpen már a kormányzásra készül a Fidesz, amit az Orbán mögötti háttér megválasztása is mutatott. Míg korábban valamilyen színű háttér előtt tartotta beszédeit, most az egyetlen háttérelem a Nemzeti Zászló-sor volt. Ez Orbán pártok fölött állóságára való törekvést jelképezte.

 

 

A szokásos elemek

 

A beszéd legnagyobb részét a már megszokott Orbán-beszéd elemek foglalták el. Ilyenek voltak az anekdoták, a különféle poénos megfogalmazások, vagy a már bevett szófordulatok.

Utóbbiak közül ismételten a legjellemzőbb az „emberek irányába kell fordulni” volt. Ez a megfogalmazás nem biztos, hogy túl szerencsés volt, hiszen ez már eléggé elcsépelt lett, illetve különböző orgánumokban lett gúny tárgya („a zemberek” ). Szintén jelen voltak a már tíz éve megszokott jelszavak: Munka, otthon, család, biztonság, hit. Ezek arra voltak szükségesek, hogy a megvillantott prioritásokat ezeknek a vonalára fűzze föl.

 

 

A legfőbb üzenetek

 

A beszéd legfontosabb üzenetei kétségkívül a pártelnök által felvetett prioritások („Közös, nemzeti ügyek”) voltak. Ezek a következők voltak: 1. A gazdaság talpraállítása, 2. Az egészségügy helyreállítása, 3. Közrend és közbiztonság helyreállítása, 4. A szociális biztonság helyreállítása. Fontos kiemelni, hogy mindenütt helyreállításról beszélt. Ezzel a retorikai fordulattal is egyértelműen elhatárolódott az elmúlt nyolc esztendőtől, amely évek kormányzása az ország katasztrofális helyzetéért a felelős.

Azt is fontos megfigyelni, hogy a Fidesz a népszavazási sikert követően hogyan hátrált ki napról napra egy-egy kis tyúklépéssel a felelőtlen ígérgetésből arra a pozícióra, hogy ők legalább jól és tisztességesen fognak kormányozni. Orbán most már nem ígért semmit. Helyzetét nyilvánvalóan megkönnyíti azt, hogy a választók sem hiszik, nem hihetik azt, hogy itt most csodát lehet tenni. Egy ilyen visszafogott stílus ebben a helyzetben több sikerrel kecsegtet, mint egy ígéretdömping. (Ahogy ezt már 2006-ban is láthattuk, amúgy).

 

A következő kormány prioritásai között is az első helyen nevezte meg a gazdasági növekedés újraindítását, ezen belül is kiemelt helyre tette a munkahelyteremtés kérdését. Ez nyilvánvaló reflexió az ország egyik legnagyobb jelenlegi problémájára, a hatalmas munkanélküliségre. A kevés kimondott konkrétum között talán a legfigyelemreméltóbb a következő mondat volt: „Gazdasági növekedést szinte bármi áron!” Ez lefordítva azt jelenti, hogy nem nagyon számíthatunk a következő kormánytól jóléti, osztogató jellegű intézkedésekre, hanem az esetleges növekvő bevételeket gazdaságélénkítésre, illetve adó-, és járulékcsökkentésre fogják fordítani. Ezt expressis verbis nem mondta így ki, várhatjuk azonban a gazdasági vezetőik (Varga, Matolcsy, Járai, Cséfalvay) részéről ennek megerősítését.

 

Gazdaságpolitikai fejtegetéseinek másik részében a gazdaság magyar jellegének a hangsúlyozása volt. Ez már korábban is visszatérő elem volt Orbán beszédeiben, szóval ez nem számít újdonságnak. Az újdonság azonban az volt, hogy ezt a korábbi politikáját már igazolni is kívánta, mégpedig a válság nyomán a világgazdaságban lezajló folyamatok segítségével. Szintén a válság adott alapot egy másik bevett formulára, a pénztőke ellenes harc hangsúlyozására. („Érdemtelen jövedelmek nem tolerálhatók”.) Korábban Orbán egyértelműen populistának volt bélyegezve a „mértékadó” liberális értelmiség részéről, felelőtlennek tartva a pénzügyi szektor verbális fenyegetését. Mára könnyebb helyzetbe került Orbán, mivel a válságban egyértelműen megjelent a pénzügyi szektor nem éppen pozitív szerepe. Mindezzel szemben határozta meg a termelés elsődlegességét.

Ezek a fordulatok feltételezhetően a Jobbik irányából érkező fenyegetés miatt kerültek be a beszédbe, hiszen a radikálisok programja is hasonló elemeket tartalmaz.

 

 

Az ellenfelekről

 

Azt már megszokhattuk korábban is, hogy Orbán egyértelműen szemben állt az MSZP-SZDSZ kormányokkal, őket a tisztességes politikai erők mezőjén kívülre helyezve. Úgy fogalmazott, az eddigi vezetők a „törvények felett állnak”, illetve magánérdekek céljából oligarchikus kormányzást folytattak. Jelen beszédében egyes egyedül Gyurcsány Ferencet nevezte nevén. Ez nem túlságosan meglepő, hiszen a volt miniszterelnök az őszödi beszéd óta persona non grata a jobboldali elit szemében. Nem említette azonban Bajnai Gordon miniszterelnök nevét. Ennek egyrészt az az oka, hogy ő neki nem ellenfél, hiszen nem fog indulni a választásokon. Másrészt pedig valószínűsíthetően ez egy olyan stratégia része, ahol Bajnai – mivel meglépett egy csomó szükséges lépést – úgymond immunitást fog kapni a következő kormánytól, a fő felelősök szerepét pedig a vezető szocialista politikusokra, illetve a hozzájuk közel állókra (pl. Szilvásy, Draskovics) fogják osztani.

Indirekt módon azonban mégis szerepelt Bajnai a beszédben, elítélvén, hogy a „válságkezelő kormány” a munkahelyek védelméért semmit sem tett. Természetesen arról szó nem lehetett, hogy az elmúlt egy év bármelyik eredményét is direktben elismerje, mivel ez ellentétes lenne a már egy éve követett stratégiával, az előrehozott választáshoz való ragaszkodással.

 

Bár a magyarországi baloldalt kizárta a tisztességes és demokratikus erők sorából, szavazói irányába mégis gesztust tett, pontosabban a baloldalból kiábrándult szavazók számára. Kiemelte, hogy nem kívánja senkitől az álláspontja megváltoztatását, és hogy minden ember támogatására számít az újjáépítés során. Ez fontos gesztus volt, mellyel elejét kívánja annak venni, hogy ezekből a rétegekből az MSZP félelemkeltő kampányával minél több embert maga mellett tudjon az urnákhoz szólítani.

 

Érdekesebb volt a másik ellenfélhez, a JOBBIKHOZ való viszonya. Egyszer sem nevezte ugyanis nevén a radikális pártot. Ez is annak a stratégiának a része, hogy ne Orbán mondja ki a konkrét dolgokat. A Jobbik ugyanis a Fidesznek mára egyértelműen taktikai ellenfelévé vált. A Liszkay-médiabirodalomban (HírTV, Magyar Nemzet, Lánchíd Rádió) már jelentős Jobbik-ellenes hangulat terjedt el, megakadályozandó a nagyjából félmillió, a két párt között ingadozó választó Vonáékhoz való áramlását. A pártelnök viszont mindössze „törvényen kívüli erőkre” utal. Félreérthetetlenül utalt arra is, hogy a „szélsőségek” támogatása semmiképpen sem fog kormányzást eredményezni, mindössze „eltékozolt erőfeszítést” jelent.

 

 

A felelősségre vonásról

 

Az elmúlt hónapok egyik slágertémája lett az ún. elszámoltatás, vagy felelősségre vonás kérdése. Orbán ezzel kapcsolatban is kétértelműen beszélt. Egyrészt kijelentette, nem bosszúkormányzásra készül, amivel nyilvánvalóan az ingadozókat, illetve baloldalból kiábrándultakat kívánta megnyugtatni, mondván nem kell félni tőlük. Másik oldalról viszont a felelősség vállalását hangsúlyozta, utalván arra, hogy ez legközelebb ne történhessen meg. Ezzel pedig a Jobbik irányába nyitott szavazótábornak üzent.

 

 

A kétharmados célról

 

Ahogy mást sem, ezt sem mondta ki Orbán egyértelműen. Szavaiból azonban következett az, amit pár hete Kövér László már expressis verbis kimondott: Az egyedüli kétharmad a cél. Puskás Ferenc elhíresült mondását parafrazálta a pártelnök: „Kis különbség kis változás, nagy különbség, nagy változás”. Hangsúlyozottan aláhúzta azt is, hogy még nem dőlt el a választás. A legutóbbi két választást a Fidesz eleve nyertnek hitt helyzetből veszítette el, mindkét alkalommal hatalmas pofont kapva. Most a teljes Fideszes vezérkar azon fog ügyködni, hogy egyetlen potenciális támogató se érezze azt, hogy az ő szavazata nem szükséges, mert már megvan a győzelem. El akarják kerülni, hogy az így gondolkodók inkább otthon maradjanak, vagy adott esetben átszavazzanak a Jobbikra. Ezt a hangulatot fenn kívánják tartani, ami nem lesz egy egyszerű dolog, hiszen a közvélemény-kutatások egyre-másra ordító előnyt mutatnak.

 

 

Összességében tehát egy már megszokott Orbán-beszédet láthattunk, a megszokott fordulatokkal, egy-két fontos prioritást kiemelve. Nyilvánvaló, ez a konkrétumokat nagyban nélkülöző beszéd sok hívének csalódást okozott. Fontos azonban kiemelni, hogy a Fidesz jelen esetben két tűz között van, és gyakorlatilag csak vesztenivalója van. Ráadásul ők azok, akiknek a legnagyobb vesztenivalójuk van a mai politikai palettán. A Jobbik egyértelműen a Fidesz szavazóinak egy részére pályázik, ami sikeres lehet egy „túl liberális” Orbán-szerep esetén. A szocialisták pedig egész egyszerűen mindent ki akarnak ragadni, amelybe egy kicsit is be lehet kötni, hogy fenyegetésként mutassák be a Fidesz várható kormányzását (Lásd ingatlanadó ügye, vagy a svéd nyugdíjmodell). Orbán személye ráadásul az elmúlt tíz évben annyira megosztóvá vált a közvéleményben, hogy az ő esetében fokozottan igaz az, hogy bármely kimondott szót felhasználhatják ellene.

Abban mindenesetre reménykedni kell, ha a leendő miniszterelnök nem is, a leendő miniszterek, illetve fontos pozíciókat betöltő személyek szájából egyre több konkrét programelem fog elhangzani, hogy legyen mire számolni a választások után.

 

 

5 komment

Címkék: orbán fidesz miniszterelnök jelölt országértékelés választás 2010

A bejegyzés trackback címe:

https://polizis.blog.hu/api/trackback/id/tr61732193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

weaver85 2010.02.07. 12:02:05

Sokat beszélt és nem mondott semmit. Ez volt az első mondat, amikor vége lett a beszédnek.
Azt gondolom, h ami pénteken elhangzott, azt magunktól is tudtuk. Szerintem ezért nem kellett volna összecsődíteni a messziről jött híveket ilyen kemény téli időjárásban. Szegény Grosics Gyula bácsit is odavitte a BKV, aztán majd ötödször is kilyukad a tüdeje...
Szóval levélben is elküldhette volna, biztos akad egy olvasni tudó ember abban a nagy "kereszténydemokrata, konzervatív, kisgazda" táborban (a lungo drom-osokra azért nem utalok, mert ők még mindig az általános iskola első osztályát végzik).
A legtöbbet a beszéd mondandójáról Cser-Palkovics ügyeletes mitugrász egy mondatos viszontválasza (a többi párt reakcióira) tartalmazta, miszerint a fidesznek 2007 decembere óta van programja. Azt ismerjük, a nemzetvezető törpét ismerjük, a módszereiket ismerjük. Az ilyen bohóckodás pedig csak az elvakult fideszeseknek jelentette azt, h " a Viktor jól megmondta nekik"!

latte · http://midterms.blog.hu 2010.02.07. 15:21:51

Szerintem pont elég volt, amit mondott, az embereket most leginkább a gazdaság érdekli, z volt a fő súlypont. Persze vannak, akiknek más a fontos (közbiztonság), de ők úgyis a jobbikra szavaznak. AZt nem tudom, Orbánnak mennyire sikerült ezen szavazók megszólítása, bár valószínűleg őket már úgyse tudja meggyőzni.

csri84 2010.02.07. 23:36:39

Ahogy Orbán szerint az ország egyik fele dühös, a másik csalódott, úgy azt hiszem az értékelést hallók között is hasonló felosztást alkalmazhatnánk. A csavar persze ott van, hogy mindkét csoport ugyanazon okból érzi, amit érez: 'semmi újat' nem kapott. Na persze, meglepődtem volna, ha valami átütőt, valami konkrétat hallottam volna, mondjuk a kapitalizmus ostorozáson túl, vagy az egészségügy és a szociális biztonság hangzatos zengéi mellett. Ez az évértékelő már integrált részét képezte a kampánynak, így normális, hogy Orbán, ahogy az angolok mondanák, "felült a kerítésre" és azon próbált egyensúlyozni, senkit sem eltántorítva, senkit sem elbódítva.
Jóllehet, a gazdaság és a munkahely a prioritás most mindenki számára, ezek a folyamatok tágabb környezetbe vannak beágyazva (és mellesleg az égető kérdésre: MIT és MIBŐL? úgysem kaptunk választ), így én inkább másra hívnám fel a figyelmet.
Orbán sokat hangsúlyozta a törvények szerepét (szélsőségek: törvény felett és azon kívül; a törvény szava legyen a fontos, etc.), melyet a rend jelentőségének kiemelésével összekapcsolva érdekes kérdések merülhetnek fel. Mi lesz vajon Orbán viszonya a törvényes rend fenntartása kapcsán, amikor az alkotmányos rend egészének megváltoztatására is esetlegesen alkalma nyílik? Miként implantálja az általa felvázolt értékeket, ideológiáktól mentesen (ahogy ezt hangsúlyozta) a rend és szabadság, egyébként liberális, rendszerébe? A sort persze konkrét policy kérdésekkel is tarkíthatnánk...
Az erő hangsúlyozása szintén központi szerepet vállalhat: 'az emberek' többsége valami eredményt szeretne már látni. "Történjen már valami" hangulat uralkodik, és ebből a szempontból Orbánnak és pártjának semmiféle újdonsággal nem kell szolgálnia a választási kampányban, elég ha az eddigi üzeneteket porolja le, és finomítgatja, már az is elég lehet a "nagy különbséghez". Persze jó volna valóban nemzeti (vagy inkább országos? - kinek-kinek szíve szerint) ügyeket találni, és végre stratégiák mentén haladni, nem csupán sodródni az árral...

arnolda 2010.02.08. 13:10:22

A Fidesznek tulajdonképpen az ölébe pottyant ez a helyzet. A dühös és a csalódott szavazók is minden eddiginél nagyobb arányban fordultak feléjük, és legtöbbjük valószínűleg tényleg nem akar mást, csak hogy "történjen már valami". Ebből az következik, hogy nem tudnak vagy nem is akarnak a Fidesz programjában elmélyedni. De ha megnéznék, lehet, hogy nem tetszene minden nekik. Hiszen sokféle emberek ők a politikai paletta szélrózsájának minden irányából. A Fidesz nagy támogatottságának hátulütője pedig, hogy nem tudja az összes szavazója igényét egyszerre kielégíteni. Ezt nyilvánvalóan a vezetők is tudják. Éppen ezért nem hallhattunk, és nem is fogunk hallani konkrétumokat Orbán Viktortól. Őt sokan megnézik, sokan meghallgatják, és nem lenne jó, ha valami olyat hallanának, ami nem tetszik nekik. Mármint ha a Fidesz 2/3-ot akar. És ha karnyújtásnyira a lehetőség, miért ne akarna? Tehát maradnak a megszokott szólamok, jelszavak, a népvakítás.
És hogy mögé lássunk? Nem elég továbbra sem benyomni a TV-t, és meghallgatni Viktor szavait. Tájékozódni kell mindenféle irányból.

tothh · http://polizis.blog.hu 2010.02.08. 20:07:59

@noldar: "A Fidesz nagy támogatottságának hátulütője pedig, hogy nem tudja az összes szavazója igényét egyszerre kielégíteni." - Itt van a kutya elásva...
Az egyik korábbi írásban, mely az MDF-ről szólt, már tettem említést a Fidesz - véleményem szerint elhibázott - egy a tábor egy a zászló stratégiájáról.
1998-ban még megvolt az a luxusa Orbánnak, hogy lehetett konzervatív-liberális programja, mert Torgyán és Lezsák kimondták a keményebb dolgokat.
Most is simán lehetne két, vagy három darabba szeletelni a Fideszt. (Ugye elvileg ott a KDNP is, de arról még senki nem tudta megindokolni nekem, miért is lenne önálló párt.) És akkor nem lenne az a baj, hogy semmitmondó. Akkor pl Pokorni vagy Kósa szedhetnének el szavazatokat középről (Bokros hívei közül), de Semjénék meg üthetnék jobban a baloldalt. Aztán a végén koalíció.
Ebből is látszik, hogy nem én vagyok a Fidesz stratégiájának a szerzője......