Ma végre kiderült, amit legkésőbb a karácsonyi interjú óta azért mindenki sejteni vélt: dr. Sólyom László Köztársasági Elnök Úr április 11-ére, illetve április 25-ére írta ki az idei Országgyűlési Választások két fordulóját. Ezzel tulajdonképpen folytatta azt a sorozatot, miszerint minden választást, vagy szavazást a lehető legkorábbi (vasárnapi) időpontra írja ki. Nyilvánvaló célja az volt, hogy (mint ahogy azt már több, korábbi nyilatkozatában is említette) mielőbb alakulhasson egy új, igazi választói felhatalmazással rendelkező kormány.
De milyen is lesz ez a választói felhatalmazás?
Már a földcsuszamlásszerű Fidesz-KDNP győzelmet hozó EP választás óta a közbeszédet leginkább az izgatja, lesz-e kétharmados felhatalmazása az Orbán Viktor mögött álló pártszövetségnek?
Ugyan a választás kétfordulós, mégis azt lehet állítani, már az első forduló eldöntheti ezt a kérdést. Fontos megjegyezni, hogy eddig a második fordulóban egyetlen egy alkalommal (1998) fordult meg az eredmény, illetve még egyszer (2002) állt ehhez nagyon közel.
A kérdés gyökere a választási szisztémában rejlik. Ez igencsak bonyolult, most érdemes csak a szavazási fordulókról, illetve a választókerületekről beszélni. Két fordulónk van, és három körzetünk: Egyéni választókerület (OEVK), területi lista és országos lista. Ebből az első kettőre szavazunk az első fordulóban, a második fordulóban pedig csak és kizárólag az „állva maradt” OEVK-kban. Az országos lista összetételét közvetlenül nem befolyásolhatjuk.
Az OEVK-k
Számításainkban a legegyszerűbb az OEVK esete: Itt első fordulós győzelem akkor következik be, ha valamelyik jelölt megszerzi a leadott szavazatok 50%-át + 1-et. Erre a jelenlegi állás szerint a körzetekben csak egyetlen erő, a Fidesz-KDNP szövetség lehet képes. Ha ez bekövetkezik, automatikusan a jelölté a mandátum, a többiek szavazatai pedig (már akik szervezetei a listán elérték az 5/10%-os küszöböt), a töredékszavazatok közé kerülnek, amik meghatározzák az országos lista összetételét. Természetesen nem valószínű, hogy akkora átütő ereje lesz a Polgári Szövetségnek, hogy minden körzetben ezt az eredményt hozni tudja. Ebben az esetben kerül sor a második fordulóra, ahol az „állva maradt” (a legalább 15%-ot elértek, de legalább az első három helyezett) jelöltek mérkőznek meg. Itt elegendő már két hét múlva a relatív többség megszerzése, azaz az első jelölt nyeri a mandátumot.
Itt is szerepet kapnak természetesen a töredékszavazatok. Itt a nem nyertes jelölteknek szintén első fordulós eredménye számít. Jelen helyzetünkben (ha addig nem történik valamilyen előreláthatatlan esemény) a körzetek túlnyomó többségében a Fideszen kívüli pártok jelöltjei eleve erre készülhetnek. Erről pedig ugye szintén az első forduló dönt. Ez azt jelenti tehát, hogy az első fordulóban a körzetekben, a leadott szavazatok alapján már lehet azt prognosztizálni, hogy esélyes-e valamelyik (a népes balliberális tábor által jelölt, esetleg jobbikos) jelölt megelőzni a Fidesz delegáltját. Ha erre az eredmények nagyon nagy különbsége alapján nem számolhatunk, akkor gyakorlatilag ezt a körzetet is kvázi eldőltnek vehetjük, és a többiek számára a töredékszavazatokat számolhatjuk.
Egy igen nagy különbségű Fidesz-győzelem esetén valószínűsíthető, hogy az OEVK-k túlnyomó többsége az ő kezükbe fog kerülni. Tehát ha már pl. 50% fölött végeznek, akkor simán elképzelhető a 176 OEVK-ból 170 körüli, de szélsőséges esetben mind a 176 elnyerése. (1994-ben, amikor „mindössze” 33%-os volt az MSZP támogatottsága országosan, a 176 körzet közül elvittek 149-et.)
A területi lista
A területi listák mandátumelosztása alapesetben teljes mértékben megtörténik az első fordulóban. Ez az ország 19 megyéjében, és a Fővárosban jelent választókerületeket. Ezekben a kerületekben lakosság számaránya alapján változó a kiosztható mandátumok számaránya. (Pikírten megjegyezhető, hogy az 1989-es lakossági számarányok alapján történik eme eloszlás, mivel azóta nem változtatták meg ezeket, és mára jelentős torzulások mentek végbe egyes megyék között.)
Egyelőre legyen elég annyi, hogy a legkisebb területek Nógrád, Tolna és Vas megyék 4-4 kiosztható területi mandátummal, a legnagyobb pedig Budapest 28-cal.
A területi választókerületek mandátumainak kiosztása nagyjából arányosan történik, ámbár kedvezve a nagyobb pártoknak. Itt tehát érdemes első körben abba belegondolni, milyen is egy adott párt várható szavazati aránya, és ha egy nagy pártról van szó, akkor nagyjából át is számítható mandátumokra. ( A később kifejtendő bonyolult számítások miatt ez nyilván torzítani fog, de ez max. 3-5 mandátumban, mivel a kerületek nagy többségében csak igen kevés hely kiosztható.) Jelen esetben a Fideszt, mint biztosra vehető nagy pártot kell vizsgálni. Ha tegyük föl, hogy országosan a területi listákon 52%-os eredményt érnek el (jelen esetben ez reálisnak tűnik), akkor durván a 152 területi listás hely 52%-át fogják megkapni, azaz kb. 79 mandátumot.
Az Országos lista
Az országos lista a második helyezett párt, és a kis pártok kompenzálására lett a választási rendszerbe építve. Ez a mandátumokat nem eredményező szavazatokból adódik össze. (Természetesen itt is csak a küszöb fölötti erők kaphatnak mandátumot.) Mint fentebb megemlítetett, az egyéni választókerületekben a nem nyertes első fordulós szavazatok adják ennek egyik részét. Másik részét, pedig a területi listán nem mandátumot eredményező szavazatokból. Ez meglehetősen bonyolult, egyelőre csak annyit, hogy ezen a szavazatok jórészt a területi választókerületek kicsi volta miatt jönnek létre.
Nyilvánvaló tehát, hogy ezekből a legelső helyezett párt nagyon keveset kap, hiszen ők már szavazataik nagy részét „elhasználták” az előbbi két ágon. Ez egy fentebb vázolt forgatókönyv szerint nem nagyon lehet több 4-5 mandátumnál.
Ha 176 egyéni, 79 területi mandátum van, az összesen 255. A 2/3 határa 258, azaz elegendő három országos listás mandátum, ami nem lehetetlen. Ez tehát azt jelenti, hogy a Fidesz kétharmadára (már az első fordulóban) a többi párt nem jelent veszélyt, ha legalább a leadott szavazatok felét megszerzik. Ez pedig, mint látható, elég jól prognosztizálhatóan már eldől az első fordulóban.
Mi akadályozhatja meg a kétharmadot?
Létezik azonban egy igenis reális veszély, a részvételi arány veszélye. Ez az, ami megakadályozhatja a kétharmad kialakulását az első fordulóban, illetve a kampányok természetének köszönhetően a második fordulóban is.
Fentebb vázolt gondolatkísérlet ugyanis mindenhol a „klasszikus” forgatókönyvvel számolt, azaz érvényes és eredményes területi fordulóval, valamint vagy eredményes, vagy eredménytelen, de mindenképp érvényes OEVK fordulóval. Az érvényesség nálunk az összes választópolgár 50%-ának, illetve még egy főnek a részvételét jelenti (ez a regisztrációnál jelenik meg, azaz független attól, hogy a polgár végül mit szavaz, vagy szavaz-e egyáltalán a fülke magányában). A nagyjából 8,000,000 választópolgár felének, azaz 4,000,000-nak a részvétele szükséges országosan, ez azonban maximum tájékoztató jellegű adat. Az érvényesség ugyanis területi, valamint OEVK szinten dől el. Arra példa, hogy területi választókerület szinten érvénytelen legyen az első forduló, eddig egyetlen példa volt: 1998-ban Hajdú-Bihar, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben kevesebb, mint a fele jelent meg ezen megyék választópolgárainak, így a második fordulóban ott megismételték a listás szavazást is, és ennek az eredménye lett irányadó.
Ha egy OEVK-ban nincs meg a megfelelő részvételi arány, akkor a második fordulóban minden jelölt újraindulhat.
A második fordulókban már elegendő a választók egynegyedének a részvétele is, ez a feltétel minden emberi számítás szerint teljesülni is fog.
Miért lehet egy alacsony részvétel veszélyes a Fidesz kétharmadára?
A jelenlegi közvéleménykutatási adatok (illetve a mindig többet eláruló trendek) alapján a Fidesznek komoly esélye van legalább a résztvenni kívánó választók szavazóinak felét. Ez azonban nagyrészt nem azért alakult így, mert a Fidesz ennyivel növelni tudta volna szavazói bázisát, hanem azért, mert az MSZP volt szavazói rendkívüli mértékben passzívak, kiábrándultak pártjukból. Jellemzően olyan szavazókról van itt szó, akik erősen kötődtek a szocialistákhoz, és csak hozzájuk. Az ő elcsábításukra más pártnak sok esélye nincsen, legfeljebb arra, hogy a szocialisták visszaédesgessék őket.
Egy olyan első fordulós Fidesz-győzelem esetén, melynek során a jobboldal elviszi táborának nagy részét, a potenciális baloldaliak viszont otthon maradnak, simán elérheti a Fidesz az 50%-ot, azonban ebben az esetben nagy esélye annak, hogy jelentős számú, főként korábban egyértelműen baloldali területi, illetve egyéni kerületben 50% alatt marad a részvétel aránya, ami mint fentebb látható, tiszta lapot jelent azon körzetek választói számára. Ebben az esetben pedig a két forduló közötti két hét során az MSZP nyilvánvalóan mindent meg fog tenni azért, hogy az otthon maradt, korábban szocialista párti szavazókat elvigye az urnákhoz április 25-én. Céljuk természetesen ekkor már nem a választás megnyerése lesz, hanem elkerülni a Fidesz-KDNP alkotmányozó többségének kialakulását. Egy ilyen kampány során pedig, minden eszközt megengedhetnek maguknak, hiszen ígéreteiket, teljesítményüket valószínűleg senki sem kéri majd számon, ezért mindent mondhatnak, ami nyomdafestéket tűr, meg még olyanokat is, amik nem.
Egy ilyen, az emberek félelmére építő kampány pont elég lehet arra, hogy egy ilyen „megismételt” szavazás során annyit vegyen el a Fidesztől, hogy ne legyen meg a kétharmados többsége.
Ez a rész makroszintű áttekintést kívánt nyújtani, a folytatásban bemutatásra kerülnek egyes kerületek szerint részletesen az adatok, milyen esélyekkel vágnak neki a választásnak a pártok.
