HTML

PoLízis

PoLízis - Politikai Analízis egy politológus tollából. Magyarország és a nagyvilág változásai, politikai eseményei és azok háttere. A PoLízis célja a politikával kapcsolatos fogalomzavarok kisimítása, a politikatudomány szerepének tisztázása.

Friss topikok

Linkblog

Túlbiztosítja magát a Fidesz?

2010.06.17. 18:27 :: tothh

 

A második Orbán-kormány első heteiben egyértelműen a kormányzás két (plusz egy) iránya rajzolódott ki. A plusz egy irány az előző cikkben már említett szimbolikus politizálás iránya. A lényegi, tartalmi politika két iránya pedig a gazdaság átszervezése, a másik pedig a politikai intézményrendszer átszabása. Ezzel kapcsolatban az utóbbi időben egyre inkább felerősödő kritika éri, mivel kétharmados többségét kihasználva a kormánypárt „saját képére” formálja, illetve saját embereivel tölti föl a magyar intézményrendszert.
 
A magyar berendezkedésben a kétharmados többséggel gyakorlatilag a teljes intézményrendszer szabadon alakítható. Az átszabásnak tehát nem szabnak gátat belső okok, így azt legfeljebb külső hatások korlátozhatják. Mivel hazánk az Európai Unió tagja, amelynek alapvető kritériuma a demokratikus berendezkedés, ezért azt értelemszerűen nem lehet felszámolni, annak keretei között kell maradni. Lehet azonban szűkíteni a politikai versenyt, az ellenzék lehetőségeit, valamint megbízható emberek segítségével elvileg független, a „fékek és ellensúlyok” rendszeréhez tartozó intézményeket kontroll alatt tartani. Úgy tűnik, az új kormányt alkotó pártnak, utóbbiakra van ambíciója.
 
 
Mi motiválja a kormánypártot?
 
A magyar politikai rendszert tekintve egyetlen erőnek alapvető esetben nincsen sok esélye arra, hogy egymaga ellenőrzése alá helyezhesse a teljes politikai-közéleti szférát. Ez azonban idén mégis bekövetkezett, a Fidesz győzelmével, illetve egy gyenge pártokból álló megosztott ellenzékkel. Ez tehát egy soha vissza nem térő alkalmat ad ennek a kormánynak, hogy alapvető változásokat eszközöljön a közjogi-politikai berendezkedésben.
Az ilyen jellegű ambíciókat két célból táplálják politikai erők. Egyrészt a zsákmányszerzés logikája miatt, másrészt pedig önmaguk bebetonozása érdekében. A zsákmányszerzés logikája minden egyes kormányzó pártnál jelen van, többségtől függetlenül. A kétharmados többség azonban a betölthető pozíciók betöltésében mindenféle egyeztetési és kompromisszumkényszert megszűntet. Az eddig alapvetően kétpólusú (jobbközép, keresztény-konzervatív, valamint baloldali-liberális oldalra épülő) rendszerben általában kompromisszumokkal döntötték el a különféle „független” pozíciók sorsát, és az sem történhetett meg, hogy valamelyik oldal által teljesen elfogadhatatlan személyek kerülhessenek pozíciókba. Ezen módszer révén valamilyen szinten mindkét oldal részesülhetett a „zsákmányból”.
A mostani szituációban azonban a Fidesz egyszerűen saját akatatának megfelelően alakíthat mindent, egy új, egy domináns politikai pólusra épülő rendszert megalapozván. Ezzel akár több évtizedre is meghatározhatja Magyarország politikai életének irányait, elvileg. Azért csak elvileg, mert a gyakorlatban ez nem jelent garanciát. Mivel a demokrácia alap, amelyet egyébként a Fidesz sem szeretne felszámolni, annak alapintézménye a szabad törvényhozási választás is kikerülhetetlen intézmény. Ezen pedig a választók szabadon leválthatják a kormányt, bármennyire erősen is legyen jelen egyéb intézményekben.  (1998-ban nem tűnt nagyon valószínűnek, hogy egy kétharmados többséggel rendelkező, a társadalom jelentős hányada által elfogadott és támogatott, és az előző rendszerből itthagyott struktúrákkal és személyekkel rendelkező kormányt le lehet váltani, még is sikerült minden túlereje ellenére.)
 
 
 
Az „elmaradt rendszerváltozás”
 
A kormánypárt szellemi holdudvarában mára elfogadott és uralkodó nézetté vált az, hogy az ország gondjainak egyik fő oka az, hogy 1990-ben nem sikerült kiteljesíteni a rendszerváltozást, és az előző rendszerből ittmaradt struktúrák akadályozták meg a demokratikus kibontakozást. A lusztráció (a diktatúrában fontos szerepet betöltő személyiségek kizárása fontos közéleti szerepekből) elmaradásával ráadásul az egykori MSZMP-s nómenklatúra személyei is megőrizhették befolyásukat, és a húsz év nagyobb részében ők uralták a közélet meghatározó pozícióit. Ez talán legegyértelműbben és legkevésbé titkoltan a Gyurcsány-éra alatt mutatkozott meg.
A kétharmados Fidesznek megvan tehát a lehetősége, hogy a pártállami maradványokat mindörökre eltávolítsák a közéletből. Ennek egyik viszonylag könnyű módja, ha az előző rendszer (ma pedig a balliberális oldal) hűséges embereit a saját hűséges emberekre cserélik le. Ez tehát az egyik lehetséges magyarázata a kormánypárt ilyen irányú lépéseinek.
Ezzel azonban felélhetik azt a – relatív – morális többletet, amellyel jelenleg az előző kormányhoz és holdudvarához képest élveznek. Egy ilyen esetben, igen könnyen felismerhető lehet a „független” intézmények részrehajlása, politikai szereplőket érintő konkrét ügyekben. A közvélemény ereje nagy valószínűséggel itt sem a hatalmukkal visszaélők mellé állna.
 
 
Félelem a kádárista szemlélettől?
 
Másik magyarázat az önerősítő lépések meghozására, hogy a Fidesz fél attól, hogy egy tiszta, korrekt versenyben alulmaradhat a választáson, bármennyire is jól kormányozta az országot. Ez a félelmük 2002-ből eredhet, amikor a lefutottnak tekintett választáson megtörtént a meglepetés, és az esélytelennek hitt Medgyessy Péter miniszterelnök lehetett. A Fidesz vezetői jórészt két okkal magyarázzák a váratlan vereséget. Az egyik, a már említett befolyása az előző rendszerből ittmaradt struktúráknak, mely elsősorban a média területén volt akkor kézzelfogható. Való igaz, hogy a véleményformálók jelentős része akkor egyértelműen a balliberális csoportba volt sorolható, azonban ez még egy (saját maguk, és még a kihívók által is bevallottan) jó kormányzás leváltására nem lett volna elegendő.
A másik magyarázó ok a szocialisták ígéretdömpingje, mellyel Medgyessy elhitette a választókkal, hogy az osztogatás korlátlan lehet. Ebben a versenyben pedig alulmaradt a Fidesz alapvetően vállalkozásokra építeni kívánó politikája. Ez a magyarázat utána rányomta bélyegét a Fidesz nyolc éves ellenzéki politikájára. Kádárabbak akartak lenni Kádár utódpártjánál. 2006-ban így kampányuk nem is állt másból, mint Gyurcsány ígéreteinek túllicitálásából. Mivel a Fidesznek ez a politika nem sajátja, és ezt – egészen a „Nem kell félni, nem fog fájni” kezdetű tájékoztatójáig – Gyurcsány jóval hitelesebben adta elő, egyenes következmény lett a választási vereség. Az ellenzék ezt követően sem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel, azonban lényeges könnyebbséget hozott nekik az őszödi beszéd, mely után már nem szorult magyarázatra Orbánék politikája.
Mivel az ország helyzetét a szinte biztosan toronymagas esélyes is jól látta, ezért az idei választási kampányban már nem mertek 2006-os szintre elmenni az ígéretekben. A választott stratégia inkább az lett, hogy semmit sem ígérnek. Ez egy alig észrevehető visszakozás volt a korábban előszeretettel hangoztatott „Több pénzt…” kezdetű monológokhoz képest, de a választás idejére elérte hatását: A várakozások már nem a direkt jólét irányába mutattak, inkább egy stabil nyugodt kormányzás lett a Fidesz felé irányuló fő kívánalom.
A választás megnyerése és a kormányalakítás után el kellett, hogy jöjjön az igazság pillanata, fel kellett tárni Orbánék konkrét tervét, amelyet ráadásul az ország (és az európai gazdaság) nehéz helyzete nagyon szűkre behatárolt. Ebben a Fidesz végre szakított a neokádárista szólamokkal, és visszatért önmagához, a növekedést és foglalkoztatást előtérbe helyező gazdaságpolitikához. Ezzel a társadalmat tekintve leginkább az aktív, adózó középosztálynak kedvező politikát folytat. A probléma itt viszont az, hogy ezzel – mint eddig már számtalanszor bebizonyosodott – választást nem lehet nyerni. Hazánkban az inaktív rétegek (nyugdíjasok, segélyen élők) vannak többségben, és ők is döntik el a választást. Az ő érdeküket mindentől megvédeni kívánó politika korlátait pedig Gyurcsány és kormánya sorsa is megmutatta. A Fidesz gazdaságfilozófiája most az, hogy az aktív rétegekre alapozva be kívánja a növekedés belső forrásait is nyitni, és ha már egy elfogadható szinten beindul a gazdaság, akkor abból a teljes társadalom profitálni tud. Ez azonban nem rövidtávú terv, a szavazatok viszont rövid távon is elveszhetnek már.
E szerint az elgondolás szerint a szavazatvesztést ellensúlyozni lehet a fontos, befolyásos pozíciók elfoglalásával, megnehezítvén potenciális rivális erők megerősödését, bebiztosítva a több cikluson keresztüli kormányzásukat. Ha ezt sikerül legalább egy-két ciklusig folytatni, akkor az elképzelés szerint „beérnek” a gazdaságpolitikai intézkedések.
Ez az elgondolás azonban több sebből is vérzik. Egyrészt nem biztos, hogy a kezdeti gazdaságpolitikai nehézségek túl sok választót idegenítenek el, automatikusan valamelyik rivális oldalára állítva. (Horn Gyula megszorító intézkedései – amik ráadásul egy „külsős”, Bokros Lajos nevével fonódtak össze – sem idegenítettek el nagy tömegeket, és főként nem erősítettek meg túlzottan rivális erőket akkoriban.) A Fidesz számára is érdemesebb lehetne egy konzekvens politikát folytatni, nem megijedve az első népszerűség-csökkenéstől. A választók honorálhatják már egy ciklus alatt is a következetes, célokhoz igazodó politikát, és ehhez nincs szükség erőpolitikára.
A másik probléma ezzel a vélelemmel pedig az, hogy a 2002-es választásnak sem a Medgyessy-féle ígéretlicit volt az egyetlen fő oka, hanem legalább ugyanilyen szerepet játszottak az első Orbán-kormány által elkövetett ki nem kényszerített hibák. Ilyen ki nem kényszerített hiba volt többek között Simicska APEH-elnökké való kinevezése, a háromhetenkénti ülésezés bevezetése, a csonka médiakuratóriumok megalakítása, vagy például a vizsgálóbizottságok erőből leszavazásának ügye. Ez akár intő jel is lehet a régi-új kormánypárt számára, nem veszítenek-e többet az erőpolitikai lépésekkel.
 
 
A bebetonozódás/bebiztosítás két útja
 
Két módon lehet hosszú távra a saját hatalom bebetonozását biztosítani. Az egyik út a különféle pozíciókba saját szövetségesek ültetése. Ez az egyszerűbb, és ennek egyértelmű a végeredménye is. A másik út pedig az eljárások olyan irányú megváltoztatása, mellyel a saját jelöltjeiket hozzák előnyösebb helyzetbe. Ezzel természetesen nem direktben segítenek önmagukon, hanem a mindenkori győztesen.
 
Az első kategóriába tartozik többek között az alkotmánybírák megválasztása, az új Köztársasági Elnök kijelölésének folyamata, saját képviselő jelölése az Állami Számvevőszék élére, illetve egykori képviselőjüknek a médiafelügyelet élére való helyezése kilenc évre.
A második kategóriába az önkormányzati választás szabályainak megváltoztatása, valamint a köztisztviselőkről szóló törvény módosítása. Ezt tetézi be majd az új Alkotmány elfogadtatása is, amelynek előkészítő bizottságában is érvényesíthetik akaratukat az ellenzék érdemi döntési lehetősége nélkül.
 
A széles lakosság számára a leginkább kézzelfogható személyi kérdés a köztársasági elnök kiválasztása. (Erről egy önálló bejegyzés is születik majd.) Itt ami egyelőre leginkább szembetűnő, az a teljeskörű titkolózás az új elnök személyéről, illetve a kiválasztás folyamatáról. Az már az előzetes híresztelések alapján is valószínű, hogy a kormánypárt szinte biztosan nem támogatja Sólyom László jelenlegi államfő újrajelölését és újraválasztását. Egy első ciklusát (a lehetséges kettőből) letöltő elnök esetében mindig felmerül az újrajelölés kérdése. 1995-ben ez nem volt kérdés, hiszen a kormánykoalíció egyik tagja jelölte (még ellenzékként) újra Göncz Árpádot, akinek tevékenységével a balliberális koalíció, illetve szellemi holdudvara maximálisan elégedett volt. A nem túl aktív Mádl Ferenc esetében viszont nem túl sok esélye lehetett újraválasztásának. Ő ekkor bölcsen maga jelentette be, hogy nem is kíván újraindulni, elkerülvén a megalázó helyzetet, amelyet leváltása jelentett volna. Jelen esetben azonban Sólyom László ugyanazzal a kormánytöbbséggel áll szemben, amely őt öt éve jelölte és megválasztotta. Alapesetben ez sima újrajelöléssel járna, Sólyom lehetőségeit azonban behatárolja a korábbi duális erőtér mindkét politikai pólusának viszonyulása hozzá. A kormányzó MSZP, illetve az SZDSZ nemes egyszerűséggel a Fidesz emberének titulálta a független államfőt, amely megjelölés mögött két vélt sérelem állt. Az egyik, hogy Sólyom rendkívül gyakran élt Alkotmány adta lehetőségeivel, melyekkel a Gyurcsány-kormány nem egy intézkedését lassította, avagy az Alkotmánybírósággal együtt megakadályozta alkotmányossági aggályok miatt. Szintén nem növelte baloldali elfogadottságát, hogy nem kívánt pártokkal (a Fidesszel sem) egyeztetni fontos, Országgyűlés által választandó független posztokra való jelöléskor. Sólyom következetes ellenfele volt a fent már említett „zsákmányszerző logikának”.  A másik fő ok Sólyom ellen a baloldal részéről az volt, hogy az őszödi beszéd kirobbanásakor nevén nevezte a dolgot, és nem próbálta meg erkölcsi piedesztálra emelni, vagy mentegetni a kormányfőt, akihez pedig a balliberális oldal ikonikusan ragaszkodott. (Változnak az idők, most már mindenki távol akarja magát Gyurcsánytól helyezni, és hirtelen Sólyom lett az alkotmányosság legfőbb őre a balliberális oldal szemében.)
Sólyom makacssága, és az írott, és láthatatlan Alkotmányhoz való ragaszkodása a Fidesz számára is egy fék lehet. Az államfő így még egy hozzá közelebb álló kormánnyal szemben is a fékek és ellensúlyok szerepét folytathatja.
Természetesen minden joga van a kétharmados többséggel rendelkező kormánypárt számára saját jelöltjét szabadon beültetni az államfői székbe, azonban ezen jelöltek között is vannak tekintélybeli, illetve direkt pártpolitikától való távolság szerinti különbségek. A jelen pillanatban messzemenő esélyesnek tekintett Schmitt Pál a „legegyszerűbb” választás a Fidesznek, de egyben a legellentmondásosabb is. Schmitt valószínű szerepfelfogása egyértelműen a legfeljebb protokolláris keretek közé visszahúzódó, a kormánytöbbség bárminemű törekvését lelkesen támogató gyenge államfő.
Ezzel pedig – Schmitt minden érdeme elismerése mellett – leértékelnék a Sólyom László által felértékelt Köztársasági Elnök pozícióját. Szintén fontos szempont, hogy egy kétharmados többséggel rendelkező kormányerőnek még egy „akadékoskodó”, és nagy tekintélyű államfővel szemben is egyértelmű az erőfölénye, így nem feltétlen szükséges „leértékelni” azt.
Egy teljesen passzív, a kormánytöbbség jogszabályait vita nélkül aláíró államfő számára ráadásul presztízsveszteség lehet, ha ő maga nem kér alkotmányossági normakontrollt, a törvény kihirdetése után azonban más indítványára mégis alkotmányellenesnek minősül.
 
A társadalom többsége számára tán kevésbé érthető, az államszervezet működése szempontjából viszont alapvető fontosságú az Állami Számvevőszék vezetőségének megválasztása. Az ÁSZ az egyik legfontosabb független intézmény, és a vezetősége pedig a leghosszabb időre választott pozíciókat tölti be a magyar közjogi rendszerben (12 év). Az 1989-ben újra létrehozott számvevőszék első két elnöke magasra állította a mércét ezen a pozíción. Az azóta elhunyt Hagelmayer István, és Kovács Árpád vitathatatlan tekintéllyel vezette az ÁSZ-t, amely betöltötte a kormányzati ellenőrzés szerepkörét. Hagelmayer és Kovács pártfüggetlen személyek voltak, bár utóbbi nem tagadta sosem baloldali gondolkodását. Ennek ellentmondva, a függetlenségét igazolva az egyik legélesebb bírálója volt az elmúlt években a Gyurcsány-kormányok gazdálkodásának.
Az ÁSZ elnökét két alelnök segíti, az ő személyükben azonban 2002 óta nem volt egyetértés a pártok között, így betöltetlenek maradtak. Mivel Kovács Árpád mandátuma is lejárt tavaly, ezért most teljes vezetőcsere szükségeltetik a független intézmény élén. Az új kormánypárt itt az államfőnél is direktebben nyilvánította ki szándékát, hogy megbízható emberét válassza meg a fontos posztra. A jelölt egy fideszes parlamenti képviselő, Domokos László. Az ő személyéről természetesen egyáltalán nem mondható el, hogy független lenne, ráadásul személyével kapcsolatban visszaélések is felmerültek. Bár az összeférhetetlenségét a képviselőségről való lemondásával megszüntetheti Domokos, személye azonban kérdéseket vet föl az ÁSZ független irányításával kapcsolatban. (Ez akkor is megmarad, ha alelnöknek a korábban szocialista színekben polgármesterkedő Warvasovszky Tihamért jelölték, szakmai okokra hivatkozva.) Szakmaiságát tekintve pedig igen nehéz dolga lesz, hogy felérjen elődjének a szintjéhez, és lemossa magáról a ráaggatott „pártkatona” jelzőt.
 
 
A Köztársasági Elnöknél is fontosabb a magyar közjogi rendszerben az Alkotmánybíróság. Joggal állítható, hogy Hazánkban példátlanul erős és jól működő testületről beszélhetünk, amely ráadásul az Alaptörvény értelmezéseivel egy „láthatatlan alkotmányt” is teremtett. Mindemellett ez tekinthető talán a legpártatlanabb intézménynek is, mely egyik kormány által sem engedte befolyásolni magát, és kvázi utolsó esélyként megakadályozni tudott minden, az Alkotmány betűjével, vagy szellemével ellenkező kísérletet.
A taláros testületbe való jelölés és választás is a parlamenti erők közötti legnagyobb konszenzussal működött. (A jelölő bizottságban minden frakció 1-1 személlyel képviselte magát, a személyek választásához pedig kétharmados többség szükséges.) Ez a konszenzus azonban nem a kölcsönös zsákmányszerzést eredményezte szerencsére, hanem megakadályozta, hogy esetlegesen valamilyen irányba túlzottan elfogult személyek kerülhessenek be. A Fidesz most ezzel a hagyománnyal is szakítani kíván, gyakorlatilag a lényegét tekintve kisajátítva a bíróválasztás folyamatát. (Az hozzátartozik az árnyalt képhez, hogy most két bíró széke üres, és a következő üresedés 2013-ban, Holló András 70. évének betöltésekor keletkezik, így három bírót jelölhet így egyedül a Fidesz.)
Az ellenzék erői attól félnek, hogy a korábban minden esetben kiszűrni tudott pártosnak tekinthető jelöltek előtt is megnyílik az út. (Utóbbi, azaz különböző felfogású bírák fontos testületbe delegálása a demokráciákban nem szokatlan jelenség: Az Egyesült Államokban az Elnök életfogytig nevezi ki az alkotmánybírósági funkciókat is betöltő Legfelsőbb Bíróság tagjait, ahol érződik az egyes testületekről, hogy többségében konzervatív, avagy liberális felfogású bírák alkotják-e.)
Ezen jelölési mód tartóssá válása azonban esetlegesen egy másik kormányerő számára is megadhatja az önálló jelölés jogát, bár nem lehet túlságosan valószínűnek tartani, hogy még egyszer megtörténjen egy pártnak ekkora többség elérése.
 
 
Az eljárási jellegű intézkedések közül az önkormányzati választások újraszabályozása a mindenkori domináns pártot hozza könnyített helyzetbe. Az alapvetően többségi elvre építeni kívánt rendszerben két intézmény biztosítja az első párt dominanciáját. Az első, hogy a relatív többség elvén működő egyéni körzetek fogják a települési testületek nagy többségét adni, azaz mindenhol az első helyen „jegyzett” jelölt futhat be. Ez persze csak időleges lehet a kormánypárt számára, hiszen egy potenciális kihívó megerősödésével pedig pont ők eshetnek be a maguk által állított csapdába. Az a törekvés, hogy ne kelljen a testületekben instabil többségekre építeni, és legyen a vezető erőnek döntő többsége, természetesen a demokrácia keretei között van. A másik újonnan bevezetett intézmény az ajánlócédulák begyűjtésére szánt idő kilenc naposra rövidítése. Ez alapvetően a már gyökeret eresztett pártokat (MSZP, Jobbik, és természetesen a Fidesz) és helyi szervezeteket nem hozza hátrányos helyzetbe, ez főként az új erők (a pártok közül itt egyértelműen az LMP említhető) belépését nehezíti meg.
 
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt – melyet egyébként Sólyom László megfontolásra visszaküldött – abból a célból fogadták el, hogy az előző kormány által beejtőernyőzött pártkatonáktól tetemes végkielégítési összegek nélkül meg tudjanak szabadulni. A probléma azonban az, hogy ezzel bizonytalanná tehetik az egész köztisztviselői kar helyzetét, a direkt pártpolitikától való függetlenségét. A teljesen független vezető köztisztviselő természetesen illúzió, hiszen egyik kormány sem kíván olyan tisztviselőkkel együtt dolgozni, akiknek a világlátása és gondolkodásmódja ellentétes velük, és ez fordítva is igaz. A kérdés itt az, hogy miképp lehet az egyensúlyt a stabilitás és az együttműködési készség között meghatározni.
 
A meghirdetett alkotmányozásnak is egyoldalúan vág neki a kormánypárt a kritikusok szerint. Az új alaptörvényt előkészítő parlamenti bizottságban a házbeli arányok szerint kívánnak tagokat delegálni, azaz a saját dominanciájukat biztosítani tudják. A jövőbeni Alkotmányt kodifikáló társulatot pedig kizárólag a saját holdudvarukba tartozó személyiségekből válogatták össze. (Az egykori pártállami vezető, Pozsgay Imre is már ide sorolható.) Ezzel tehát a Fidesz kifejezte azt az igényét, hogy saját maga kívánja a valószínűleg hosszú távra elfogadandó Alkotmányt létrehozni.
Ez egy érdekes dillémát vet föl. Az érem egyik oldala ugyanis az, hogy erre minden joga megvan. Az Alkotmány elfogadása ugyanis kétharmados többséghez kötött, amivel a Fidesz rendelkezik a parlamentben. Az ellenzék természetesen kritizálja ezt, és a társadalom többségére hivatkozik, mondván ők nem a Fideszre szavaztak. Ez az érvelés ott sántít, hogy a választók tudatában voltak annak, hogy az alkotmányos szabályozás alapján ebben a legitim választási rendszerben elért ilyen eredmény milyen következményekkel járhat. Erre ráadásul egyébként az MSZP a két forduló közötti kampányát is építette. (Hisz az már eldőlt, hogy a kormányt mindenképp Orbán fogja alakítani.) Így ebben a formában a Fidesz valóban megkapta a társadalmi felhatalmazást arra, hogy Alkotmányozzon.
A másik oldala az éremnek viszont az, hogy az ideiglenes Alkotmányt felváltó alaptörvénynek hosszú távúnak kell lenni, és társadalmi konszenzusnak kell övezni. A kérdés csak az, miként lehet – a parlamenti erőviszonyokon túlmutató – társadalmi konszenzust megteremteni. Nyilvánvalóan az elmúlt időszakban kormányzó erők mögött álló értelmiségi kör önmagának vindikálja azt a jogot, hogy megkerülhetetlen legyen az Alkotmány alapelveinek összeállítása során. Ez a csapat azonban antagonisztikus ellentétben van a mostani, felhatalmazással rendelkező kormánytöbbség mögött levő értelmiségi csapattal, amelyik nem kívánja tudomásul venni a balliberális igényeket. Ez a probléma az egész alkotmányozási folyamatot végig fogja kísérni, azonban intenzitása attól is függ, hogy a balliberális értelmiség gondolatvilágát jelen pillanatban egyedüliként képviselő MSZP milyen erővel tud jelen lenni a politikai életben.
 
 
Az új kormánytöbbség lépéseit mindemellett rendkívüli, nem tapasztalt gyorsasággal hozza, amelyet mindhárom ellenzéki erő nehezményezett. Minderre cinizmussal válaszoltak, miszerint a többiek tehetetlenségéről nem a kormánypárt tehet. A Fidesznek a szinte biztosan előrelátható kormányzásra való készülés közben természetesen volt ideje jogszabályokat előkészíteni, amiket értelemszerűen még most, a győzelem utáni eufória idején igyekeznek is elfogadni.
Itt azonban nem szabad elfelejtenie a Fidesznek a Gyurcsány-kormány példáját. Az ugyanis már az őszödi beszéd kikerülése után csak vergődni tudott, folyamatosan a társadalmi ellenállással dacolva. Gyurcsány és csapata egyáltalán nem kívánt tudomást venni a társadalmi ellenállásról, és ez a mentalitás csak mélyítette köztük és a közvélemény közti szakadékot. Mindezt ellenzékként a Fidesz – teljes joggal, funkciójának megfelelően – folyamatosan a szemére is vetette. Ezek után természetesen, ha hitelességüket meg kívánják őrizni, maguk nem eshetnek ebbe a hibába. Az szinte bizonyossággal jósolható, hogy nem lesz ennek a konstellációnak mindig ilyen hatalmas (60% körüli) társadalmi támogatottsága. Akkor már nem lehet csak a fiókból előszedett és iparszerűen elfogadott jogszabályokkal dolgozni.
 
 
 
Hogy illeszkedik be ez a törekvés a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe?
 
Orbán Viktor miniszterelnök egyik fő üzenete volt a győztes választás óta eltelt időszakban, hogy kormánya a nemzeti együttműködésre, az „emberek” nagyobb bevonására akar törekedni. Ezzel egyértelműen utalt arra is, hogy az előző, MSZP vezette kormány az emberek akarata ellenére kormányzott, a választók bizalmát elveszítve, és a Fidesz ezzel a gyakorlattal kíván szakítani.
Állandó érv volt a Fidesz készletében az is, hogy az MSZP-SZDSZ parlamenti többség rendre leszavazta az akkori ellenzék bárminemű indítványait, és erőből kormányzott. Az ezzel való szakításnak, illetve az „együttműködésnek” formailag ellentmond a Fidesz eddigi politikája ezekben az esetekben.
Árnyalja azonban a képet, ha megvizsgáljuk, kivel kellene egyeztetni, illetve megállapodni. A jelenlegi ellenzék három, egymástól teljesen különböző pártból áll. E közül kettővel kvázi önmaga zárta ki az együttműködést Orbán, amikor mind az MSZP-t, mind pedig a Jobbikot szélsőséges erőnek nevezte. Ráadásul, mindkét párttal szembeni együtt nem működés mellé komoly társadalmi csoportokat is fel tud sorakoztatni. A Jobbik a mainstream közbeszédben egyértelműen szélsőséges, rasszista, antiszemita pártként jelenik meg, így a Fidesz számára komoly hazai és nemzetközi kockázatot is jelentene a döntésekbe való bevonása. Az MSZP pedig úgy tűnik, mind a társadalom többségében, mind pedig az Országgyűlésben olyan pártnak számít, amellyel senki se akar együttműködni. Ez erősebb karantén, mint 1990-et követően, amikor a hasonló helyzetből végül az SZDSZ hozta ki. Az MSZP társadalmi hitelvesztése is akkora, hogy a vele való egyezkedést a Fidesz igen nehezen tudná megmagyarázni szavazói többsége számára. Annak tükrében pedig főleg, hogy az „elszámoltatás” az egyik fő ígérete volt a korábbi ellenzéki pártnak.
A parlamenti ellenzéken belül egyedül az LMP marad, amelyik nem szalonképtelen egyik tábor szemében sem. (Leszámítva azokat, akik némileg paranoiásan az SZDSZ utódszervezetét látják bele a Védegyletből kinőtt zöld, posztmodern ideológiát képviselő apró pártba.) Az LMP részéről talán még fogadókészség is lenne egy konstruktív-együttműködő ellenzékiségre, azonban akkor a parlamenti ellenzék egyetlen olyan tagja oldódna föl, amelyet senki sem tekint szalonképtelennek.
 
A parlamenti erőkön kívül a civil szféra marad még, mellyel egyeztetni, kooperálni lehetne, azonban sajnálatos módon hazánkban a civil szervezet nagy része is vagy valamelyik párt holdudvarát erősíti, vagy pedig olyan gyenge, hogy értékelhető társadalmi hátteret nem képvisel.
 
A Fidesz tehát – jelenleg mindenképp – egyedül maradt ebben a konstellációban. Így egyedül az önmegtartóztatás eszközével élhetne a kormánypárt, azzal azonban úgy tűnik, nem nagyon tud mit kezdeni. Ebben nyilván szerepet játszik az elmúlt nyolc év ellenzékisége, valamint az, hogy 2002-ben meglepetésre veszítették el a választást. Az önkontroll hiányában azonban az a veszély fenyegeti a kormánypártot, hogy elefántcsont-toronyba kerül, és a Gyurcsány-kormányzathoz hasonlóan elidegenedik a kormányzottaktól.
 
 
Reális-e a Fidesz félelme?
 
Jelen pillanatban egyértelműen azt lehet mondani, hogy nem fenyegeti a Fidesz hosszú távú berendezkedését jelentős tényező. Éppen ezért, feleslegesnek tűnnek azok a lépések, amelyekkel a kormánypárt már a kormányzás elején biztosítani kívánja saját maga monopóliumát. Ezt a monopóliumot a politikai konstelláció biztosítja egyelőre, pontosabban a vákuum, amely azt eredményezi, hogy a Fideszen kívül egyetlen kormányképes párt sincsen az országban. (Ezt – az MSZP erőfeszítései ellenére – már a tavalyi EP választás óta lehet tudni.) Ez a szituáció pedig a jelenleg szóba jöhető pártokat tekintve úgy tűnik, hogy közép, vagy akár hosszú távon is fenn tud maradni. Paradox módon, épp a kormánypárt antidemokratikusnak tekinthető lépései „termelhetnek ki” egy önmagát a demokráciáért küzdőnek tekintő pártot, amely adott esetben a Fidesz riválisává válhatna. Mindehhez azonban az is szükséges lehet, hogy a Fidesz ne tudja a strukturális krízissel küzdő magyar gazdaság válságát sem kezelni, és hosszú távon se tudjon a lakosságnak a mostani helyzetből kiutat kínálni.
 
Az esetlegesen kormányképessé fejlődő erők közül első helyre kívánkozik a legnagyobb ellenzéki párt, a 40+4+8 éven át kormányzó MSZP. Jelen pillanatban azonban úgy tűnik, az MSZP nem tudja a váltópárti szerepet fölvenni, ebben a felállásban viszont egész biztosan nem. Az MSZP-t egyrészt erodálta a leginkább Gyurcsány Ferenc nevével fémjelezhető 8 éves kormányzás, másrészt a sorozatosan kirobbanó korrupciós ügyek. A harmadik fontos tényező, mely igencsak megnehezíti a dolgukat, a párton belüli lényegi utánpótlás szinte teljes hiánya.
 
Most a Jobbik sem tűnik úgy, hogy eséllyel pályázhat a váltópárti szerepre. Azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a Jobbik helyzete más, mint a többi, mérsékeltnek tekintett párté. A Jobbik jelentős csoportosulások által szélsőségesnek, szalonképtelennek tekintett, és ez a szalonképtelen-bélyeg erőteljesen behatárolja lehetőségeiket. Feltételezhető, hogy a lakosság jelentős része egyáltalán nem szavazna ilyen pártokra. A Jobbik előtt tehát így csak az erős ellenzéki lét, illetve a kormánytöbbséghez való szükségesség lehet célkitűzés.
 
A leginnovatívabb, legtöbb lehetőséget magában hordozó politikai erő az LMP, a törvényhozás legkisebb pártja. Hosszú távon az LMP lehet talán a mostani kormánypárt alternatívája, azonban ennek az útnak még nagyon az elején van. Először is, ideológiailag nem teljesen letisztult szerveződésről van szó, megtalálhatók benne zöld, emberijogi-liberális, valamint baloldali értékek is. Kicsit tisztább lett a helyzet Orbán gazdasági akcióprogramjának bemutatását követően, amikor Schiffer –egyedüli lényeges kritikusként – pártját a kormánypárttal átellenes oldalra pozícionálta. Ezzel tehát a baloldali gazdaság, és társadalomfilozófia fő képviselőinek helyét kívánják felvenni. Ezzel hosszabb távon megfelelhetnek a társadalomban megjelenő ezirányú igényeknek. A megerősödéshez azonban szervezeti szempontból is meg kell erősödni. Egyelőre úgy tűnik, még maguk sem döntötték el, hogy kis értelmiségi pártként, mozgalomként, vagy igazi, tagsággal, szervezetekkel rendelkező néppárttá akarnak-e válni. A párt kilátásait tekintve egyértelműnek tekinthető, hogy az utóbbi választásával komoly esélyük lehet akár kormányra kerülésre is.
 
Látható tehát, hogy a parlamentből egyelőre nem fenyegeti veszély a Fidesz primátusát. A parlamenten kívüli erők közül pedig egészen az idei választásokig a radikálisok voltak egyedül láthatók, akiket most azonban a Jobbik becsatornázott a törvényhozásba. A tehetetlenség tehát a nem túl elegáns lépések megtétele nélkül is a kormánypárt malmára hajthatná a vizet.

 

34 komment · 5 trackback

Címkék: fidesz alkotmánybíróság köztársasági elnök állami számvevőszék schmitt pál orbán kormány domokos lászló

A bejegyzés trackback címe:

http://polizis.blog.hu/api/trackback/id/tr202089562

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az új világrend régi-új Bibliája és régi új Alkotmánya 2010.06.26. 08:46:17

Az Új Világrend régi-új Bibliája és régi-új Alkotmánya   Ma, amikor a sírba szálló világrendi szigorítja a diktatórikus intézkedéseket Magyarországon az Orbán Helytartósággal és a Helytartótanács „ellenzéki” tagjai kénytelen assz...

Trackback: A törvény urai 2010.06.18. 07:42:59

Non omne, quod licet, honestum est - vagyis nem minden tisztességes, ami szabad. Ez a latin bölcsesség (köszönet T.-nek) tökéletesen jellemzi a Fidesz tetteit. Mert kétség se férjen hozzá: semmi törvénytelenség nincs például abban, ahogyan köztársasági...

Trackback: Erőből ötletelés 2010.06.18. 07:42:28

Hanem azért ez a kétharmad, ez bizony könnyen elbizakodottá tehet. Fölényessé, hogy úgy mondjam. És akkor még finoman fogalmaztam.Mert egyrészről az rendben van, ha a kétharmados parlamenti támogatottságú kormány határozottságot, tettrekészséget és cse...

Trackback: Kiürített demokrácia 2010.06.18. 04:31:00

A megélhetési és az autodidakta amatőr rettegőknek nincs igazuk, nem diktatúra készül itt.A népképviseleti elv működik: szabad, titkos választás, általános egyenlő választójog, ilyesmik.Tehát semmi gond.A jogokkal élés esélye már más kérdés. Előfordul,...

Trackback: Kiürített demokrácia 2010.06.18. 04:16:51

A megélhetési és az autodidakta amatőr rettegőknek nincs igazuk, nem diktatúra készül itt.A népképviseleti elv működik: szabad, titkos, általános választás, egyenlő választójog, ilyesmik.Tehát semmi gond.A jogokkal élés esélye már más kérdés. Előfordul...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

flippant 2010.06.17. 23:19:13

Már az eleje sántít a sztorinak. Milyen régi pártállami csókákat cserélnek le a narancsos majmok? A fidesz is tele van KISZ titkárral, III/III-as, III/II-es ügynökökkel, volt besúgókkal, komcsikkal, MSZMP párttagokkal. Miről is beszélünk?

AkarkiJ 2010.06.17. 23:21:10

Hosszú az írás. Nem rossz, de a címével nem értek egyet. Nem a Fidesz biztosítja túl magát, hanem orbán.

vinyi 2010.06.17. 23:24:13

Ez nem túlbiztosítás, hanem a feltételek megteremtése. Megvan a 2/3-ad. Egy 2/3-addal nem mutogathatnak másra, ha valami nem sikerül. Ha mégsem élnek vele, akkor magukkal szúrnak ki. 2014-ben ugyanis egy laza mozdulattal szegezhető nekik a kérdés: megtehettétek volna, miért nem csináltátok? Szevasztok!

piefke 2010.06.17. 23:27:07

Jó és alapos elemzés - a mai viszonyokról és a ma létező pártokkal számolva.

Azonban súlyos hibának számít mindig a stratégiában, ha a lehetséges jövőt a jelen "meghosszabbításaként" akarjuk elképzelni. Ezért aztán ez a posztis "kénytelen" az LMP-ből lehetséges váltópártot kreálni, holott ennek egyeteln szükslges feltételével sem rendelkezik ez az alakulat (1. egységes, a jelenlegieknél sokkla "érvényesebb" magyarázatokkal szolgáló ideológia, 2. személyiségüket tekintve alkalmas vezetők, 3. reális koncepciók).

Minden jel arra utal, hogy a FIDESZ nem lesz képes a maygar társadalmat sem modernizálni, sem dinamizálni. Az elsőt azért nem, mert a párt meghatározó személyiségei nem rendelkeznek kellő tudással egy modern társadalmat működtetni képes meghanizmusokat illetően - ráadásul "lelkileg" sem modern emberek. A másodikat pedig azért, mert egy társadalom EGÉSZE (vagy meghatározó része) nem dinamizálható egy olyan plitikai erő és annak vezetői által, amely erőt és vezetőket a társadalom egy jelentős - és a produktivitást tekitve még jelentősebb - része elutasít.

Ha pedig nem sikerül a modernizáció és a dimanizálás, akkor nem keletkezik elegendő erőforrás a társadalomban... Ekkor pedig "mennek a levesbe" - csak az a kérdés, kik jönnek utánuk?

Szerintem az igazi - "méltó" - politikai/politológusi tett ma és a közeljövőben egy iylen új erő megszervezése és ideológiai munícióval való ellátása!

madbence · http://napszemuvegbe.tumblr.com 2010.06.18. 00:07:47

Namármost a Fidesz miért szerzett volna 2/3-ot, ha nem ezért? Most komolyan, ha adott a lehetőség, ami neki előnyös, akkor él vele. Erkölcs? Ne röhögtessenek :)

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.06.18. 01:14:03

nem kell félni, nem fog fájni LOL

rockjano_ 2010.06.18. 01:47:46

@piefke:

"Szerintem az igazi - "méltó" - politikai/politológusi tett ma és a közeljövőben egy iylen új erő megszervezése és ideológiai munícióval való ellátása!"

Ez szép gondolat de nálunk irreális. A Fidesz váltópártja szerintem az Mszp lesz lehet hogy 2 ciklus kell nekik hozzá de nem hiszek új pártokban, max olyanban mint az LMP de az soha nem lesz váltópárt ahoz túl intelektuálisak.

br · http://www.szalaiannamaria.net 2010.06.18. 02:12:24

Azon kívül, hogy antidemokratikus még rendkívül naív is a Fidesz "bebiztosítási" kísérlete.

Egyrészt támadási felület, másrészt meg nem lesz jó semmire. A szocik is görgethették a szart maguk előtt, de csak belebuktak a belső megtisztulás teljes hiányába. Mert az ilyen dolgok előbb-utóbb kiderülnek, ha nem tesz senki semmit azért, hogy időben megálljanak az ilyen tendenciák.

A Fidesz a "back to the Kádár rendszer" helyett mindennél világosabb üzenetet küldhetett volna azzal, ha például kidobja Meggyes Tamást vagy valamelyik másik szalonképtelen arcot a pártból. Látványosan. Pokorni "levágjuk az első ember kezét aki belenyúl a kasszába" Zoltán szövegét a tettek mezején is megvalósítva.

Az, ha erőből keresztül tolnak mindent és a haverok a köztársasági elnöki, AB, ASZ székben ehhez majd asszisztálnak csak rosszabbá fogják tenni hosszútávon az egész helyzetet.

dzsugasvili 2010.06.18. 02:26:52

Szerintem mind rosszul látjuk a dolgot. A baj oka, hogy ez a többpártrendszer nálunk nem működik. A komcsi évtizedek annyira megosztották a népeket (de már előtte is volt ennek múltja nálunk), hogy ilyen módon nem működhet a rendszer tovább. Jó példa erre az utolsó 3-4 év, amikor a gyűlölet olyan fokra hágott, hogy még a háttérben amúgy nyilván szóba álló parlamenti pártok se tudtak fontos pozíciókat betölteni (ombudsmanok, legfőbb ügyész, -bíró, alkotmánybíró, stb.). Ez számomra arra utal, hogy a magyar politikai tradíciókban, hagyományban az gyökeresedett meg, hogy van egy erős vezető, aki kisebb-nagyobb mértékben mások segítségével, de személyesen vezeti az országot. Gondoljunk az 51 évig fennálló dualizmusra, 24 éves Kádár-korszakra, 34 éves kádári korszakra. A lényeg mindig az volt, hogy túlságosan, totálisan ne próbálja az embereket elnyomni egyik se, és ne szóljon bele túlzott mértékben az életükbe. Ha ezt betartja az illető, még a hatalomra kerülését se piszkálják.

Ezért úgy gondolom, hogy egy USA-típusú prezidenciális rendszer kellene, nyilván fontos pontokban a magyar hagyományhoz alkalmazva. A 2X4 év hatalomgyakorlás maximuma itt is jó lenne, külön választanánk egy bizonyos arcot, aki utána széleskörű felhatalmazással rendelkezne, nem állna felette senki más, és legkésőbb 4 év után lenne konkrétan számon kérhető ember. A pártok nem használódnának úgy el, mint most, nem lenne soha többet baj a köztársasági elnökkel, és végre Orbán is elérhetné amit akar(nem rosszallóan mondom), de másoknak is nyitva állna a kapu, hogy jelöltessék magukat személyesen. A parlamentet meg külön választanánk és a listás szavazatok lennének erős többségben. Szerintem ilyen irányban kéne próbálkozni.

borzzz 2010.06.18. 03:38:18

@dzsugasvili: Már miért ne működne a többpártrendszer? Miért pont nálunk nem? Egyrészt az új demokráciák a miénkhez igen hasonló "előélettel" rendelkeznek, másrészt a régi demók is átestek valamikor a "gyermekbetegségeken". Azért húsz év egy társ. berendezkedés próbáját tekintve nem nagy idő.

Ami valóban aggasztó, az az, amiről te is írsz, a posztíró pedig találóan zsákmányszerzésnek nevezi. Ennek kéne hogy útját állják az un. fékek és ellensúlyok, vagyis a hatalommegosztás rendszere. Ezt a Fidesz bevallottan rühelli, szerinte a demó a többségi akarat totális érvényesítése, oszt jónapot. Van egy gyanúm, hogy az első Orbán-kormány leváltását is annak tudják be, hogy nem mutattak még több erőt, nem foglaltak el minden posztot, de majd most... S ahogy a poszt szépen levezeti, ennek nincs is közjogi akadálya. Csak a józan belátás vagy a pragmatikus felismerés, hogy 4 vagy 8 év múlva én leszek az ellenzék, mert
1. akármennyire nyomulok, csodát azt nem tudok tenni
2. minél inkább nyomulok, annál több ellenlábast szerzek (a választók között is)

Amúgy az USA elnök sem mindenható, ott is fontosak a pártok, pláne ha a szenátusban és/vagy a házban is az ellenzéké a többség. Az egyeztetést és kompromisszum keresést ott sem lehet megúszni - és nem is kívánatos, mert az kéne belátni, hogy akit megválasztanak (akár elnöknek, akár kormányfőnek), annak azokat is ugyanúgy szolgálnia és vezetnie kell, akik a riválisra szavaztak. Mert pártból több van, érdekből még több, de az országból, nemzetből csak egy.

Mike36 2010.06.18. 04:44:31

kezdem megint nem érteni
vagy választási csalásra készülnek ősszel? minek? így is övék az önkormányzatok java
vagy mind kell?

little green rooster 2010.06.18. 05:01:05

@br: "Pokorni "levágjuk az első ember kezét aki belenyúl a kasszába" Zoltán szövegét a tettek mezején is megvalósítva."

A baj az, hogy Pokorni polgármesterként a főváros egyik legkorruptabb alakja. Önkormányzati ingatlanok áron aluli értékesítésével foglalkozó maffiája szakmai körökben közismert.
Egyébként háta mögött csak Mengelének becézik.
A FIDESZ hamarosan ugyanazzal a gonddal fogja szembetalálni magát, mint elődje: a hitelesség teljes hiányával.
Én Orbánt - bár ismert csapnivaló személyzeti politikája - ennél okosabbnak gondoltam.

nestrot10 2010.06.18. 05:05:01

Navrasics sem felejtette el a leckét, hazudik mint a Fityisz banda többi tagja, de legalább már egyformát hazudnak a papagájkommandósok:) Berázódtak, most fel kell dícsőiteni a saját fosságaikat.....
Rohadt egy banda!!!

nestrot10 2010.06.18. 05:07:10

Kósa Lali királyt meg debrecenben csak 10 százalékosnak nevezik,...a korrupciós "leadó százalék " miatt...Hát ez agonosz törpe és bandája. Nemcsak a Pokorni Mengeléneskedik,...az E:T: Arogán Tóni is:)

nestrot10 2010.06.18. 05:11:11

A Választási törvény és az Alkotmány ,megváltoztatása és az A.Bírósága megváltoztatása után a Fityisz Bandát csak fegyverrel lehet majd leváltani...demokratikus úton nem.
Lesz IGAZI FORRADALOM! --"Nemzeti "Forradalom hehehe:) Hülye Orbán szereti ezeket a lózungokat,...majd ha kergetik akkor érzi is lőporszagot a "Nemzeti "seggében:)!!!

nestrot10 2010.06.18. 05:14:18

Már az OVB-t is le akarja cseréni az ORSÓS ORBÁN,..mindent le akar cserélni...! Hülye Fityisz választók, lassan észbe kaptok mire kialakul a DIKTATÚRA és minden munkahelyen benn lesz a Nemzeti FIDESZ ÁVÓ...nem?

SzaGyu 2010.06.18. 06:04:46

Politikai kultúra kérdése.
Angliában 50% +1 szavazattal lelehet váltani a Királynőt.
Mégsem fordul meg senki fejében, hogy megtegye.
Lehet hogy a FIDESZ-t ez a politikai kultúra fogja vesztessé tenni.

Megfigyelo 2010.06.18. 07:40:21

Ungváry Rudolf szerint (fejből idézve) a magyar történelem egyik legsötétebb évtizede következik.

nemecsek ernő áruló 2010.06.18. 07:40:22

"az egykori MSZMP-s nómenklatúra személyei is megőrizhették befolyásukat"
Ne aggódj! Azok az emberek most is ott ülnek. Kövér, Martonyi, Schmidt, és sorolhatnám. Mind az egykori MSZMP káderei, és most alkotmányozó többségük van.

is 2010.06.18. 07:57:06

@vinyi: gratulálunk, sikerült a copy-paste gombokat megtalálni Navracsics nyilatkozatának bevágásával. most akkor lépjünk egy szellemi szinttel feljebb.

mutass valakit, akinek, miután megérti, hogy mi az a 9 éves Szalai Annamária ámokfutás, ami ránk vár (szalai annamáriát mindannyian ismerjük, sok éve tevékenykedik), tetszik, hogy ezt csinálja a FIDESZ? mutass valakit, akinek elmagyarázod és megérti, hogy mire való az ÁSZ, majd azt modnja, hogy remek, hogy párttagot teszünk oda elnöknek. ezeket felesleges a FIDESZnek megtenni, mert az emberek nem azt kérdezik, hogy miért NEM tettétek meg, hanem azt hogy ugyan még kétharmad birtokában is miért tettétek meg? akinél gyufa van, nem kell feltétlenül a lakást is felgyújtania, elég ha a főzéshez begyújtja a lángot.

Megfigyelo 2010.06.18. 08:06:13

@is: Nem értem a problémádat: Rákosi alatt is mindenhová megbízható kádert kellett tenni...

Sugyosa 2010.06.18. 08:23:54

Én azzal nem értek egyet, hogy pl a 2014-es önkormányzati választásnál ez a rendszer visszaüthet rájuk. Ugyanis még akkor is meglesz a 2/3-ad a parlamentben, így minden további nélkül az akkori viszonyokhoz tudják majd igazítani a választási törvényt.

NAR 2010.06.18. 08:28:08

@piefke: Ha politológusoktól várod a "megszervezést", az olyan, mintha Hajdú B-től várnád, hogy Torghelle helyett lőjön gólokat...

Rá Dios 2010.06.18. 08:43:53

Mondjon bárki bármit a balliberális időkről, nevezhették akárminek, az valójában - emberi silányságoktól, ha lehet, eltekintve - demokratikus volt.
Az akkori ellenzék érthető, de önző módon mégis az utcára, a parlamenten kívülre vitte a politikát. Most, kormányon tartani látszanak magukat legjobb koponyájuk, Kövér László korábbi felismeréséhez és intézményesítik hatalmukat. Igen ám, de a zsákmányszerzés végett és a polgári(?) jóizlés, vagy akárcsak az előrelátó bölcsesség miatt túlmennek az ésszerű határokon.
A válasz? Nem rögtön és nem a mai ellenzék, de aki más eszköz híjján indokolt céljait nem érvényesítheti, azt teszi, amit ők idő előtt és indokolatlanul tettek: kimegy az utcára. Persze, puhább-keményebb terrorral ez csillapítható, de végső soron az országnak nem ez az érdeke.
Abból a 2/3-os mandátummegosztást eredményező több mint 50%-os aktív szavazatból sok nem erre szólt. Aki mindent visz, azt nem kell támogatni, aki mindent birtokol, attól csak elvenni lehet.
Nagy esélyt kapott a Fidesz és általa néma(?) társutasa a KDNP,de meg akarja takarítani a megértetés fáradságát. Pedig az egyeztetés, a magyarázat, a korrekció képessége nem gyengeség, hanem bizalomforrás, az oly sokat emlegetett legitimáció folyamatos megerősítése. (És akkor igazán nem elvtelen alkukra, mutyikra, korporatív áldemokráciára gondolok: aki akar, helyesen ért.)

Rá Dios 2010.06.18. 08:45:36

@Rá Dios: Polgári jóízlés... HIÁNYÁBAN-t gondoltam. Sorry

stars7726 2010.06.18. 08:52:42

egy 2/3 os többséggel rendelkező kormánypárt
esetén,kissé barokkos túlzás demokráciáról beszélni....

Sötét korom 2010.06.18. 08:59:56

A fentiekből az én fantáziámat az mozgatta meg, hogy "kell egy (váltó) párt". De nincs. Hogyan lehetne? Hogyan lehetne GARANTÁLTAN jó pártot csinálni?

Ajánlok egy módszert.

1. Végy 1 embert.
2. Az ajánljon 2 másikat, aki belép a pártba. Az általuk ajánlott is ajánlhat 2-öt (és nem többet).

Ezzel a módszerrel nagyon gyorsan fel lehet építeni egy (politikailag, emberileg) egységes nagyon nagy pártot is.

Most már csak az a kérdés, hogy ki legyen az az 1 ember?

tothh · http://polizis.blog.hu 2010.06.18. 14:54:25

Megpróbálok válaszolni a felmerülő kérdésekre:

Az tökéletesen igaz, hogy a Fideszben is van nem is kevés posztkommunista ember (sajnos már itt is szokás az én komcsim jó komcsi elv). Ez viszont még nem jelenti azt, hogy a hálózat ne élne tovább, és a Fidesz ezt most föl akarja számolni. Erre gondolják nyilván azt, hogy ezt úgy tudják megcsinálni, hogyha direktben a saját embereiket ültetik be kulcspozíciókba. Ez azért tévedés, mert a posztkommunista hálózat sokkal finomabb, direktben nem is észlelhető, ellentétben a saját embereikkel, akik ott ülnek szem előtt.

Páran leírták, hogy a Fidesz pont erre kapott felhatalmazást a kétharmaddal. Az úgy igaz, hogy a kétharmadban ez is bent van, azonban nem mindegy, min van a hangsúly.

Abban egyetértek dzsugasvili kollegával, hogy ez a szembenállás egy nagyon régi, mindent felülíró történet. És Fricz Tamás nagyon pontosan megfogalmazta, hogy két vonulata van: Az egyik a népi-urbánus ellentét, ami a mai napig fennáll, a másik pedig a posztkommunista-antikommunista.
Jó kérdés, akkor milyen lenne a felállás, ha nálunk a "baloldal" nem posztkommunista gyökerű lenne. Hisz a Fidesz eddig jórészt leginkább anti-posztkommunistának határozza meg magát, és ez fő összetartó ereje.

Radikálisan más államszervezeti rendszert (itt az Egyesült Államok elnöki szisztémája merült föl) a magyar rendszerben teljesen fölösleges lenne megvalósítani. Ugyanúgy perszonalizált a politika a jelenlegi kancellária-demokrácia rendszerében. Ráadásul azt se szabad elfelejteni, hogy ott teljesen el van választva a törvényhozás a végrehajtástól, így ellentétes pártállású többség és elnök esetén megbénulna az ország, ismerve a magyar politikai kultúrát.

És a jövőbe mutató kérdés, ki lesz a váltópárt, lesz-e egyáltalán váltópárt.
Egy következő poszt a pártrendszer átalakulását fogja elemezni, de biztos választ ez se tud adni.
Röviden: Bár igen erős hátországa van (első bekezdésben említett hálózat) az MSZP-nek, jelen pillanatban teljesen kiüresedtek. A Gyurcsány hívei és ellenfelei közötti meccset meg most már mindenképp le kell játszani, ami az egész balliberális politika számára megrázó erejű lehet. Erre rámehet a váltópártiság esélye.

Az LMP valóban nagy kérdés. Leginkább most még azt tudják, hogy mik nem szeretnének lenni, és egy eléggé heterogén tábor áll mögöttük, ami ráadásul még illékony is. A lehetőség azonban benn van egy baloldali váltópártisági létben is.
(Nagyon fontos határkő lesz az önkormányzati választás, főként, amiről mindenki beszél, a Főváros. Az, hogy ott ki mellé állnak és milyen szorosan, determinálhatja a sorsukat.)

A politológusok pártszervezéséről:
Hát, bár olyan egyszerű lenne pártot szervezni, hogy azt a politológusok meg tudnák így maguktól csinálni...

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2010.06.18. 16:22:39

Szokás szerint részletes és alapos elemzést írtál. Egy dolog szúrt szemet: "a 40+4+8 éven át kormányzó MSZP". Világos, hogy jogutódról van szó, de ezt túlzó megállapításnak érzem, már csak azért is, mert az MDP, MSZMP és az MSZP között, ha jogi és személyi átfedések léteznek is, elkülöníthetők egymástól. Én ezt ilyen formában nem írtam volna le.

dzsugasvili 2010.06.18. 16:55:13

Márpedig az itt felmerült dolgok ellenére is úgy hisze, hogy még mindig a tiszta elnöki rendszer egy kipróbálásra érdemes, és esetleg használható módszer lenne. Mert erről az eddigi "népuralomról", "többpártrendszerről" már úgyis kiderült, hogy mennyire rossz. Szerintem lehetne csúsztatott rendszerben, két évvel a parlamenti választások után az elnökválasztás, és akkor garantáltan lenne fék a rendszerben: milyen jó lett volna, most is, ha pl. 2008-ban lehetett volna egy új figurát választani a romboló ballibek fölé (akárcsak a mostani köztársasági elnöki jogkörrel is!). Nem hiszem, hogy megbénulna a politika, legalábbis jobban biztos nem, mint az utóbbi két-három évben. Emellett nekem a béna politika is jobb, mint egy olyan választás, ahol 9 nap kell a nagyszámú kopogtatócédula összegyűjtéséhez egy választáson való induláshoz, és ahol megtörténhet, hogy esetleg csak 1 db párt tud bizonyos helyeken elindulni. Gondolom nem kell magyaráznom, hogy miért.

Az elnöki hatalmat meg persze nem kellene korlátlanná tenni, nyilván kéne egyeztetni, stb., de nem lenne annyira hozzákötve a parlamenthez, mint most, a parlament nem lenne olyan szolga, mint most Orbán esetében, végül pedig lenne 1 konkrét ember, aki személyesen lenne felelős az országos politika alakulásért, és nem lenne ilyen mértékű felelősséghárítgatás, mint most, hogy Orbán a pártelnök, de inkább Kósa, a gazdaságért felelős Matolcsy, de inkább Varga, aki beleszól Fellegi dolgába is, az igazi döntnök meg sose jelenik meg sehol. Hanem lenne 1 felelős vezető, akit elő lehet venni ilyen kérdésekben is, mert széles jogkörű vezetőként szinte minden az ő kezében futna össze elnöksége alatt.

tothh · http://polizis.blog.hu 2010.06.18. 19:02:45

@dzsugasvili: A felelősséggel kapcsolatban igazad lenne, alapvetően.
Magyarországon meg mindenki sportot űz abból, hogy a felelősségét elkenje. És ez az élet minden egyes területén így van, legalábbis én így tapasztalom.
Amúgy pedig a képviselők felelősek a választóknak, csak ebben a rendszerben négy évig ígyis-úgyis kihúzhatják, mint látszik.

A tiszta elnöki rendszerrel pedig egy kiegészítés: Nem volt sok tér erre a fő cikkben, így most írom le: Az Egyesült Államokban nagyon bonyolult "checks and balances" rendszer épült ki, annak érdekében, hogy véletlenül se alakuljon ki a diktatúra esélye. Ennek része, hogy egy föderáció az egész, 50 tagállamból. A pártok is tagállam szerint épülnek fel, és bizonyos kérdésekben pl. egy virginiai demokrata közelebb áll állama republikánusához, mint pl. egy oregoni demokratához.
Magyarországon ezzel szemben nagy tömböket alkotnak a pártok, és mamelukként viselkednek. Láthattuk, hogy ha a saját hatalomról van szó, az ezerfelé kibeszélő MSZP is pillanatok alatt összezár. És a Fidesz-KDNP is így fog tenni, ne legyen illúziónk.

A tiszta elnöki rendszert egyébként Latin-Amerika egyes államai vették át. Most gondoljunk Chavezre, vagy Moralesre, mit hoztak ki az egyébként szerintem legszebb és legtökéletesebb rendszerből. (utóbbi természetesen kizárólag magánvélemény)

Mindez leginkább politikai kultúrán múlik, illetve nem utolsó a tradíciók szerepe sem. Nem véletlen, hogy az alapvetően parlamentáris hagyományokra épülő Európában egyedül mindössze Ciprus követi az amerikai mintát.

Dave-nek: Lehet, hogy kicsit erősnek hat a dolog, de egyrészt amit Te is írtál, jogilag teljes mértékben utódról van szó, másrészt pedig, amire a kontextusban utalni akartam, hogy jelenleg is egy megújulási kísérletet hirdettek meg. A személyek kontinuitása viszont meglehetősen jelentős, ennek ellenére is. Amúgy lehet, igazad van, és túlzottan publicisztikai stílusú volt :)

T. D. · http://horthy-mitosz.blog.hu/ 2010.06.19. 10:46:26

@tothh: Rendben van, de egy ilyen alapos elemzésben szerintem ezek a publicisztikai húzások nem (vagy nehezen) férnek bele, miután a két műfaj nem azonos. :-)