Az előző, makroszintű elemzésben azt vettük számba, milyen esélyekkel lehet a Fidesz-KDNP szövetségnek kétharmados többsége a következő Országgyűlésben, illetve, hogy ez már igen nagy valószínűséggel az első forduló után látható lesz.
Akkor az volt az alapfeltételezés, hogy egy 52%-os országos eredménnyel már meglehet annyi mandátumot szerezni, amely elegendő az alkotmányozáshoz. (258)
A második részben most lássuk azt, hogy az egyik szavazati típussal, az egyik választókerületben hogyan lehet ezt az eredményt elérni.
Az előző elemzés arra jutott, hogy minimálisan 79 területi mandátumra van szükség a kétharmados győzelemhez. Ez így elsőre nem is tűnhet soknak, mivel négy évvel ezelőtt ugyanez a pártszövetség 69 helyet szerzett, a győztes MSZP pedig 71-et.
Ahhoz, hogy érthető legyen a számítás, tekintsük át először a területi választókerületek rendszerét. 152 mandátumot lehet megszerezni innen maximum. Azért fontos kikötni, hogy maximum, mivel ez nem egy olyan strikt szabály, mint a 176 egyéni körzet. Nem feltétlenül kerül ugyanis minden területi mandátum kiosztásra, ami nem kerül oda, az „átcsúszik” az országos listára. 2006-ban 6 ilyen tolódó mandátum volt, míg négy évvel ezelőtt 12.
A területi listákat területi szinten határozzák meg, a lakosság számaránya szerint. A következő sorrendben: Budapest 28, Pest 14, Borsod-Abaúj Zemplén 11, Szabolcs-Szatmár-Bereg 9, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar 8-8; Jász-Nagykun-Szolnok, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Csongrád, Baranya, Békés és Veszprém 6-6, Somogy, Heves, Komárom-Esztergom és Zala 5-5, Vas, Tolna és Nógrád 4-4.
Az egyes területi listákon (nevezzük csak pongyolán megyéknek az egyszerűség kedvéért), megvizsgálják, hogy mennyi érvényes szavazat érkezett. Ezt a számot elosztják a megszerezhető mandátumok számával +1-gyel. Itt nagyon fontos leszögezni, hogy az ÖSSZES érvényes szavazatot osztják el, azaz ebben benne vannak azon pártokra leadott voksok, akik nem abszolválták a választási küszöböt. (Ezen gyakorlat ellen több alkalommal is tiltakoztak főként jobboldali radikális pártok, úgy interpretálva ezt, mint ha a rájuk érkezett szavazatok az SZDSZ-t erősítenék.)
Így megkapjuk azt a számot, ahány szavazat szükséges egy mandátumhoz. Egy párt pedig annyi mandátumot kap a listáról, ahányszor ezt eléri. Hogy azonban még bonyolultabb legyen, létezik az ún. „kétharmados szabály”, azaz, ha már nincs olyan erő, amely mandátumot tudna szerezni, akkor megnézik, van-e olyan, aki ennek a kiszámolt szavazatszámnak a kétharmadával rendelkezik. Ekkor ő mégis kap egy mandátumot.
Kompenzációs elem a területi listán. Főként a kicsi területi listákon fordul elő az, hogy a kevés szavazatot szerzők (többnyire, akik nem a „2 nagy” párthoz tartoznak) egyáltalán nem kapnak mandátumot. Az ő szavazataik nem vesznek el, hanem felkerülnek a töredék szavazatok listájára. Hasonlóképp azok a szavazatok, amelyeket nagyok értek el, de nem voltak elegendők egy mandátum megszerzéséhez. Létezik ún. „negatív töredék szavazat” is, ez azt jelenti, hogy akik a kétharmados szabály által jutnak mandátumhoz, annyit levonnak tőlük, amennyivel ez a szám elmaradt az 1 mandátumhoz szükséges szavazat számtól.
Tájékoztatásképpen, legutóbb, 2006-ban, a következő pártok kaptak a kétharmados szabály alapján mandátumot: Vas-MSZP; Zala-Fidesz; Komárom-Esztergom-MSZP; Heves-MSZP; Somogy-Fidesz; Veszprém-MSZP; Baranya-Fidesz; Fejér-Fidesz; Jász-Nagykun-Szolnok-Fidesz; Pest-MDF; Budapest-MSZP.
Ezek közül első helyet elért pártok voltak: Zalában a Fidesz, Komárom-Esztergomban az MSZP, Hevesben az MSZP, Somogyban a Fidesz, illetve Budapesten az MSZP. Az ő számukra tehát ez azt jelentette, hogy a szabály NÖVELTE mandátumaik számát, azaz a győztes számára torzított plusz egy mandátummal.
A többiek (leszámítva persze a pest megyei MDF-et) második helyezettek voltak, azaz itt a szabály szűkítette a mandátumoknál a szavazatoknál megtalálható ollót.
Az országos listára csúszó mandátum:
Ha egy területi listán egy mandátumot nem tudtak kiosztani, még a kétharmados szabály segítségével sem, az növeli az országos listás mandátumok számát. Ez az átcsúszó szám 1990 óta folyamatosan csökkent.
Számítások 2010-re nézve
Természetesen, előre le kell szögezni, hogy megtippelni igencsak nehéz azt, hogy végül is mennyien, és milyen arányokban fognak résztvenni majd az április 11-i első fordulón. A résztvevők arányát még a közvélemény-kutatók sem tudják megtippelni, általában alá mérnek a későbbi tényleges adatoknak.
A legutóbbi mérésekből azonban egy dolog mindenképp kiderül: A Fidesz szavazói a legelszántabbak, és ez meglehetősen körülhatárolt tábor, a maga több mint kétmillió potenciális választójával.
Modellünk kiindulópontja pont ez lesz: A Fidesz várható szavazói létszámát tekintjük benne konstansnak, a részvételi arányok pedig a többi párt szavazói aktivitásától fog függeni. Jelen kutatások a Fidesz-KDNP-nek 2,300,000 és 2,700,000 közé prognosztizálják szavazóit. Az egyszerűség kedvéért mi egy ennél alacsonyabb számot veszünk, a 2006-ban rájuk leadott szavazatokat. Ez 2,272,979 szavazat. Azaz abból indulunk ki, hogy valószínűleg nem lesz ennél kevesebb szavazójuk egy éles helyzetben. Ez ugye akkor csak a második helyre volt elég, azonban a későbbi események folyamán az is megállapítható, hogy a fő ellenfél, a szocialisták tábora jelentősen megcsappant, ám ebből a Fidesz keveset tudott átállítani, így leginkább a bizonytalanok számát növelték.
A „kicsi” területi listák
A fentebb említett területi listák közül a kisebb listák általában egyenlően oszlanak meg két nagy párt között. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy általában 35 és 50% közötti eredmények hasonló mandátumarányokat eredményeztek. (Ugye látható volt a kétharmados szabály szerepe is a győztes, illetve a második kompenzálása esetében.) Ez mindhárom négymandátumos kerület esetén így volt 2006-ban. Az öt mandátumosoknál pedig az első kapott hármat, a második kettőt.
2002-ben volt azonban egy megye, amely torzított. Vas megyében a Fidesz 53,48%-os szavazataránya a négyből három mandátum megszerzését tette nekik lehetővé. Erre – tekintve azt is, hogy Vas megye igen jelentős jobboldali hagyományokkal rendelkezik – most is meglehet az esélyük. Nógrád, illetve Tolna megyében azonban igen csekély a valószínűsége annak, hogy a kettőnél több mandátumot szerezzenek.
Zala, Komárom-Esztergom, Heves, illetve Somogy megyék az ötmandátumosak. Zala eleve „Fideszes megye” szokott lenni, három mandátummal. Az nem túl valószínű, hogy egy negyediket is meg tudnak szerezni. Hasonló a helyzet Somogy megyében. Ezeknél a helyeknél annyira radikális növekedést kellene a Fidesznek a részarányoknál produkálnia, ami még a legszélsőségesebb fideszes várakozások szerint is valószínűtlen. Komárom-Esztergom és Heves azonban eddig tipikus MSZP-s megyék voltak. Heves olyannyira, hogy az egyetlen hely volt, ahol a 2006-os önkormányzati választásokon nem Fideszes lett a többség, hanem egyenlő arányban oszlottak el a mandátumok.
E két megyében 3-2 arányú MSZP győzelem született négy éve. Itt azonban van esély arra, hogy a Fidesz megszerezzen egy harmadik mandátumot. Komárom-Esztergomban tűnik ez reálisabbnak, ott 46%-os eredmény elegendő ehhez. Heves kevésbé valószínű, hiszen ott még a „tarolós” EP-választáson is csak 50% volt a fideszes szavazók aránya. Itt amúgy a Jobbik erősödése törte meg a korábbi MSZP egyeduralmat.
A hatmandátumos listák
Veszprém, Békés, Baranya, Csongrád, Fejér, Győr-Moson-Sopron, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megyékben hat-hat a kiosztható mandátumok száma. Látható, hogy ez is viszonylag kicsi szám. Négy éve 3-3 volt mindegyikükben az eredmény. Úgy alakulhatott ez ki, hogy pl. Győr-Moson-Sopronban mindehhez 49% fideszes szavazó kellett, Baranyában elegendő volt 38. Azaz itt is nehezen képzelhető el egy ennél nagyobb részarány. Két, amúgy is erőteljesen jobboldali megyében lehet esély egy negyedik mandátum megszerzésére a Fidesznek. Ez Győr-Moson-Sopron, ahol valószínűsíthető, hogy bőven 50% fölött lesz a fideszes szavazók aránya, illetve Veszprém, ahol szintén már egy 50% fölötti eredménnyel lehetséges a negyedik mandátum megszerzése. E megyékben 1998 óta mindig a Fidesz végzett az első helyen, illetve az EP-választás tapasztalatai alapján azt láthatjuk, hogy itt a Jobbiknak nincsenek komoly esélyei, hogy a Fidesz pozícióit veszélyeztessék.
Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun
E két megye 8-8 mandátum megszerzésére lehet alkalmas a listát állító pártok számára. Mindkettőben jelentős általában a jobboldali fölény. (2006-ban mindez 49, illetve 47 %-ot jelentett). Ezzel a Fidesz el is hozta a mandátumok felét, azaz négyet. Mindkét esetben 55 % körüli eredménnyel elvihetnek még egy mandátumot, egy ötödiket.
Az igazán nagy megyék
Kis túlzással lehet állítani, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében dőlnek el a választások. Az itteni eredmények ugyanis általában pontosan leképezik az országos végeredményt is. Itt tehát kisebb a pártok beágyazódottsága is, és az egyéni képviselők is itt rotálódnak a legtöbbet. Ez kilencmandátumos körzet, és itt 4-4 arányban osztozkodnak „általában” a nagy pártok. Itt egy pontosan 50%-os eredmény elég ahhoz, hogy a Fidesz begyűjtsön egy ötödiket.
Borsod-Abaúj-Zemplén igazi MSZP-s fellegvár volt. Mára úgy tűnik, ez megszűnt, azonban nem a fő ellenfél profitált ebből, hanem a helyben igen nagy súllyal megjelenő cigánykérdést zászlójára tűző Jobbik. Az itt megszerezhető 11 mandátumból reálisan 5-nél több nem nagyon jöhet be a Fidesznek. Az MSZP 2006-ban 6-ot szerzett, ennek elérése nem tűnik nagyon valószínűnek. Ez volt ráadásul az egyetlen megye, ahol a tavalyi EP választáson 50% alatt szerepeltek.
Pest megyében 14 mandátum szerezhető. Itt már szoktak a kisebb erők is mandátumhoz jutni. Ha itt megvan egy 50%-nyi eredmény, akkor a 14-nek a fele, azaz hét mandátum lehet a Fideszé.
A Főváros
Budapesten osztható ki természetesen a legtöbb mandátum. Itt a Fidesz mindig rosszul szokott szerepelni. Reálisan 41% körül elképzelhető az eredmény, ez 12 mandátumot jelenthet. Ez még mindig eggyel kevesebb, mint az MSZP eredménye négy éve.
Összesen ez 80 területi listás mandátumot jelent. Ez eggyel meghaladja tehát az előző részben alapfeltételnek tekintett 79 mandátumot. Így tehát lehet esély a kétharmad megszerzésére.
A becslés konfidenciája sajnos eléggé kicsi, mivel ilyen pontos megyei eredményeket közvélemény-kutatások alapján nem lehet végezni. Az alapvető feltételezés tehát az volt, hogy a 2006-os fideszes szavazatszámból indultunk ki. Mivel a kutatások azért azt mérik, hogy országosan melyik táborok a jobban, illetve kevésbé elszántak, ezért az is feltételezhető volt, hogy a teljes részvételi arányt az MSZP látens támogatóinak elmenetele, illetve otthonmaradása fogja megszabni. A modell tehát erősen függ tőlük, adottságnak tekintve a Fideszes szavazók számát.
Az alacsony konfidencia oka az, hogy a Fidesz várható számarányát tekintve a 2006-os és 2009-es eredmények közötti középértékből indultunk ki, jobb híján. Valószínűsíthető ugyanis, hogy ez a kettő között lesz.
Így ezzel a fiktív modellel az jött ki, hogy kb. 58% lesz a részvételi arány a választásokon, a Fidesznek pedig egy 48% körüli eredmény esélyt ad a kétharmadra már. Nyilván azzal számolhatunk, hogy a Thürmer-féle Munkáspárt és a hasonló alakulatok nem jutnak be, ezért a végelszámolásnál mandátumot se kapnak.
Jelen pillanatban ennél egy jóval nagyobb arányú és számú Fidesz-győzelmet valószínűsítenek a kutatások. 2,700,000 Fidesz-szavazóról beszélnek, illetve, hogy az összes szavazat kb. 65%-át szerezhetik meg. Ezt az alaphelyzetet tekintik kiindulópontnak a nagy politikai pártok is, élen az MSZP-vel. Az ő nyilvánvaló stratégiájuk az, hogy a tőlük elpártolt, azonban a Fideszhez, vagy a Jobbikhoz át nem állt, jelenleg passzív csoportokban még egyszer, utoljára feltüzeljék a Fidesz-fóbiát. Azaz arra hívják őket, hogy ne valamiért, hanem valami ellen szavazzanak. Erre utalt a nyugdíjvita is, melyben a Fidesz mint potenciális kormánypárt csak veszíthet,illetve Nyakó István eléggé komolytalan nyilatkozatai az ingatlanadóval kapcsolatban. A cél nyilván az, minél több embert vigyenek az urnákhoz, hogy elmenjenek a Fidesz ellen szavazni, és hogy megakadályozzák az egyébként reális kétharmados többséget.